Én, életnagyságban

"Az utolsó vágy az ablak alatt áll,
túlélte az éjszakát.
Az utolsó vágy egy cigarettára gyújt,
és egy pocsolyában megnézi magát."

A délutánom személyes katasztrófába torkollt. Kezdődött azzal, hogy Hugocskám lemondta a mai találkozót, mert közbejött neki valami. Azt hiszem, meg is van az új neve: Elérhetetlen. Folytatódott azzal, hogy a gondosan összeszedett és lemezre másolt képadag ott maradt melóhelyen a gépben. A Büfében valahogy nem találtam a helyem. Átugrottam Lastfoodhoz két órára, mikor visszaértem, láttam, hogy épp elkerültem három arcot, akikkel pedig nagyon szerettem volna beszélni. Továbbá valahogy a kedvem is újra mélypontra zuhant. Jelenleg nem Ghymest hallgatok. Az estére megbeszélt önfeledt lőddözést is ki fogom hagyni, azt hiszem.
És nem elég, hogy csőstül jön a villamos, de sajnos nem magamhoz vonzom a többiektől, hanem úgy tűnik, szaporodnak a sárga rohadékok. Jut is, marad is. Érdemes ezért felnőni?
Azt hiszem, nem.

"Hiszed vagy sem, egyszer hazajutok,
nem látsz majd többé - hiányozni fogok!"