Én, életnagyságban

"Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Szívem hűl az asztalon, hegy kerekére,
Udvaromban ordasom, hegy kerekére."

Ez sem az én napom lesz, már érzem. A tegnap délután/este a pihenésé, pihegésé és tunyulásé volt. De legalább szereztem America's Armyt. A Büfében lagymatag társalgás folyt, pont, amire szükségem volt. Valahogy mindig megtalálom ott, amire épp szükségem van. Pár baráti szó, egy seggberúgás, vagy csak hogy valaki végighallgat... Rengeteg jó arc jár oda, elképesztően toleránsak tudnak lenni, és pillanatok alatt kivágják azt, aki csak taplózni néz be. Na, egyelőre ennyit a törzshelyemről. Bozótrács is csak egyszer szólt be tegnap nekem, hogy "üdv részeges".
Hugocskám reggel dobott egy baglyot. Sajnos a nemvirtuális családja közbeszólt a mai programunknak. Előttem áll még egy nagy adag elpakolni és elmosogatnivaló is. Ráadásul attól tartok, ezen a hétvégén a büfében is pangás lesz. Mindenki készül a csokinyúlvadászatra. Van, aki a vadászpuskáját tisztogatja, van, aki a menekülési terveket tanulmányozza.
Mi lett ebből is? Amikor még gyerek-gyerek voltam, családunk férfitagjai egyként felkerekedtek, és sorra jártuk az ismerősöket. Az ismerősök pedig sorra fogadtak minket. Nem volt nyavalygás, nem volt "ne sokat, mert büdös". (Persze talán azért is, mert én mindig is a vízzel feltöltött növénypermetezővel mászkáltam...) Kaptunk főtt- vagy csokitojást, kicsit beszélgettünk, aztán kérem a következőt. Lassanként azonban egyre többen utaztak el otthonról húsvétra, némelyek előre szóltak, némelyek csak nem nyitottak ajtót. Pár éve már el sem indulunk. Nem érdemes.
"Terjed a pénz szaga hét országon, / Büszke a bankos a bőrdíványon. / Alszik a lány, feje szépen billen, / Kétezer év tudomány felszisszen."
Hétfőn Kerge Buddháék kirándulást szerveznek. A felszerelés alapján bortúra lesz. Hazafele pedig tortúra. Hegyről alkoholice lejönni kétséges kimenetelű. Ha kedden nem írok, akkor vízszintesbe helyeztem magam hosszabb-rövidebb időre. De elég közeli még az a csütörtök éjjel ahhoz, hogy ne igyam magam kanyargósra.
Megyek, elkezdem azt a pakolást, mert sose leszek kész, és holnap érkeznek a (nemvirtuális) szülők. Szerintem nem örülnének, ha nem férnének be a lakásba.

"Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Rövid-e már az az út hegy kerekére?
Rövid is és szakad is, hegy kerekére,
Kihűlt már a szívem is, hegy kerekére."