Én, életnagyságban

Elnézést minden olvasómtól, aki tegnap (és tegnapelőtt délután) hiába kereste újabb gondolataimat. Hirtelen felindulásból Pestre mentem, de most kárpótlásul monstre szóáradatot sejtetek. (Amit be is váltottam. Pechemre, mert már megint kicserélődtek az ékezeteim kérdőjelekre...)
A dolog úgy kezdődött, hogy melóhelyen kezdett elegem lenni abból a rohadék excelből, ami alatt már gyakorlatilag mindent kicseréltünk (a gépet pl. az utolsó csavarig), de továbbra is ugyanazt produkálta: alapértelmezésben a cellák szélessége kb. 8 pixel volt, ha megpróbáltam átméretezni, visszaugrott 0 (!!!) pixelre... Hát ilyet még nem csesztem. Komolyan, ha csak arra a gépre gondolok, felszalad a vérnyomásom. És eközben Hugi pedzegette, hogy este összeröffenés lesz Bépén. Osztottam, szoroztam, és úgy döntöttem, hogy ha már szombaton mindenképpen felmegyek, akkor miért ne mehetnék már pénteken? Feltéve, hogy ott tudok aludni valakinél. Megjegyzés: ha nem tudtam volna fent aludni, akkor is felmentem volna, legfeljebb hazajövök az utolsó busszal, alszok pár órát, és aztán vissza... Mivel Hugi biztosított a szálláslehetőség igénybevehetőségéről, ezért meló után rohanás haza, pakolás a bőröndbe... Aztán az összegyűlt felszerelés láttán eszembe jutott, hogy hiszen nekem ott van Lupo, az én lila +2-es Bag of Holdingom, tehát pakoljunk abba. Nem csalódtam benne: kényelmesen elfért benne a két könyv, váltás ruha és egyéb kellékek (hazafe még ezek mellé egy El Grande társasjáték is...), ráadásul hozzátartozik a nyári személyiségemhez. Fel a 16:15-ös voantra, irány Hugi és az önfeledt este.
Itt most egy kis kitérőt muszáj tennem. Hugiról lesz szó, remélem, nem bánja. Imádom a csajt, kívül-belül (Nono! Belül=lelkileg, érzelmileg, gondolkodásilag! Tudom, a vérfertőzés maradjon a családban, de...), és rengeteg mindent képes lennék érte megtenni. Ha annyit mondana, hogy ugyan menjek már fel, mert mondjuk szeretne valakivel beszélgetni egy jót, vagy csak rég látott, vagy csak menjek fel találkozni vele, akkor csak annyit kérdeznék, melyik vonattal. Nem is tudom, van-e még valaki, akihez ennyire ragaszkodnék. (A villamoselhárító listán is első helyen áll...) Nem, testvéri szeretetnél mélyebb kapcsolat nincs közöttünk (Befele Nevető szerintem erősen nehezményezné is), már csak azért sem, mert semmiképp sem szeretném elveszteni a legközelebbi rokonomat.
Ezek után már sejthető, hogy remekbeszabott estém volt, és valóban! A Baráti Ütemben kezdtünk; ez már-már default találkozási pontja a Büféseknek. Voltak még ott mások is a Büféből: Alvóarcú, Majdnem Rokon, Hörcsögidomár, Méla Zenész, Szőke Herceg, Ügynök, Befele Nevető és Lesifotós a barátnőjével. Alvóarcú társaságában érkezett továbbá Italgyilkos is, aki az este későbbi részében megpróbálta leitatni a nadrágomat, de erről majd később.
Tehát a Baráti Ütemben kezdtünk. Itt elfogyasztottam a négy korsó sört, amire hitelesítve vagyok (kár, hogy csak a harmadik korsó Dreher után vettem észre, hogy Edelweisst is tartanak), és már a második után idegesítően jó hangulatom támadt. (Mármint ilyenkor kifejezetten tudok idegesíteni másokat.) Kevés alkoholtól is berúgok, na. Majdnem Rokonnal mindenféle mozgalmi nótákat (úgy mint Tankcsapda, Red Hot Chili Peppers, stb.) énekeltünk, józan ember számára minden bizonnyal cseppet sem elviselhető stílusban és hangnemben. Szerencsénkre vagy senki nem volt már színjózan, vagy meglepően toleránsak voltak a többiek. (Szerintem mindkettő.) Arra nem is merek gondolni, hogy jó hangunk volt.
Valamikor később (ekkor már nem teljesen tudtam követni az események rákövetkezési folytonosságát) átvonultunk egy másik helyre (asszem valami felfedező vagy világutazó volt, de nem vagyok benne biztos), ahol sajnos nem az én zenémet nyomták. (Ez azért nagy teljesítmény: gyakorlatilag mindenevő vagyok, de legalábbis széles skálájú a zenei ízlésem...) Nem baj, legalább volt valaki, aki az asztalnál maradt és vigyázott a kabátokra/táskákra. Félreértés ne essék, nem éreztem magam rosszul, hiszen már szinte semmi sem ronthatta volna el az estémet - csak olyan kifejezetten nem adott semmi pluszt hozzá ez a hely. Hugi elvonult táncolni (és összetűzésbe keveredett egy kivilágítatlan orvlépcsővel), Italgyilkos kiöntött két sört (vagy az egyik whiskey volt?), és persze mindkettő az én nadrágomra csorgott (aztán persze nekem kellett hazavinnem - mármint a nadrágomat), Alvóarcú és Ügynök félrevonultak beszélgetni, engem pedig kicsit elnyomott a buzgóság. Lesifotós ki is használta az alkalmat, úgyhogy vakuvillanásra ébredtem. De ismétlem, nem éreztem magam rosszul, csak kicsit már fáradt voltam és nem az én zenémet adták. (Ennek jelentőségéről majd egy másik postban értekezek...) Viszont mindenki jól érezte magát, úgyhogy rendben volt minden.
Hajnalban szétszéledt a társaság, Hugiéknál aludtam egy jót, aztán irány a szombati program: a társasjáték találkozó. Játszani kell. Játszottam is: Cults across Americat (Cthulhoid szektákkal kell átvenni az irányítást Amerika felett, lehetőleg a többiek létszámának erőteljes leépítése mellett. Kicsit bonyolult, és a kivitelezés sem túl igényes - 10-ből 7 pont), King's Breakfastot (Aranyos kártyajáték: ne egyél többet, mint a király. A pontszámítás kicsit bonyolult, de mindenképpen izgalmas startégiázásra ad lehetőséget. Gyors, egyszerű, szórakoztató - 10-ből 10 pont), egyik kedvenc kártyajátékomat, Bang!-et (önfeledt vadnyugati lövöldözés. A harmadik játszmára már mindenképpen pörgős, vicces játék - 10-ből 10 pont), továbbá kaptam egy kis bemutatót a Vérfoci szórakoztató világából (Amerikai rögbi brutálisabb kivitelben: a páncélzat fontos érték, és a pályáról kieső játékost agyonverik a nézők. Szerepjátékos elemek: tapasztalati pontok, fejlődés. Mindenképpen ki akarom próbálni!) is. Sajnos ismét nem fért bele minden játék kipróbálása (persze a felhozatal mellett erre egy hónap is kevés lett volna talán), de mindenesetre nagyon jól szórakoztam. Az első Bang! parti végjátéka például arról szólt, hogy a Renegáttal egymásnak dobáltuk a dinamitot és mellé csomagoltunk egy kis ólmot. A játék érdekessége, hogy bár menet közben sorra esnek ki a játékosok, de nem unják el magukat: a csapat teljes létszámmal ott izgult a végjátéknál is. Nekem ilyen kell!
Azért villamossal is találkoztam: Örökmosoly családi okok miatt nem tudott jönni... De a jövő heti Büfégyűlésre beígérte magát! Trollbarát késett ugyan, de azért megjelent, és úgy tűnik, szintén rendszeres látogató lesz.
Röviden összefoglalva teljes volt a hétvégém. Voltam felnőtt, voltam gyerek - de leginkább boldog voltam. Köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számomra...

Most viszont leginkább fáradt vagyok...