Én, életnagyságban

Jó buli volt. Átjött Kerge Buddha is, négyen elfogyasztottunk három üveg Zlaty Blazantot, egy üveg Tokaji Aszút (3 puttonyos, 1993-as évjárat), egy üveg kékoportó kékfrankost, meg egy üveg Sangriát. Ez utóbbit már csak ketten Kerge Buddhával, mert Antiék közben hazamentek. Mi meg itt őrültkedtünk, és benéztünk a Büfébe is. Ott mindenféle színes kisragadozókkal riogattak minket. Én még egyet sem láttam ma. Valahogy mindig kihagyom a másnapot. Talán a Büfébe mégsem kellett volna benézni. Rémlik, mintha kissé beszóltam volna valakinek. Abban biztos vagyok, hogy nem kiléptem, hanem kirúgtak. Vigyorifarkasra mindig számíthat az ember...
Ma megint jó napom lesz, már ami a délutánt-estét illeti. Hugocskám jön haza, és megyünk valami jót... hát, nem tudom, hogy ivás lesz-e belőle...
(Itt szeretném megjegyezni, hogy egyelőre két hugom van: hugi, a kedvenc hugicám, aki Büfé törzsvendég, rajzol és ír, egyelőre csak blogot, de szerintem nyugodtan próbálkozhat valami nagyobbal is; és hugocskám, aki nem él ilyen internetes társadalmi életet, ellenben készül az érettségire és más, hasonló megpróbáltatásokra.)
Közben lejött a Laputa is, megyek, felsütöm egy korongra, aztán irány a güzü meg a meló.