Én, életnagyságban

Rossz hírek... Kerge Buddha most jelentette, hogy Kölyöksárkányék lemondták a túrát... Két fővel meg inkább nem indítjuk be a projectet, mert annak semmi értelme... Azt hiszem, holnap kicsit olvasgatok, vagy nekikezdek a régóta halmozódó ötleteim valamelyikének... De ahogy ismerem magam, a holnapot is a Büfében fogom tölteni... Függő vagyok, kérem, ezt ki merem jelenteni. Na és? A dohányzás is függőség, és az még káros is. Szerintem igenis egészséges dolog a társaság és beszélgetés függőségébe kerülni... Főként igaz erre a Büfére és törzsvendégeire... Némelyikükkel kifejezetten gyógyító erejű a beszélgetés...
És ha már a Büfénél tartunk... Ma azon gondolkoztam, milyen lenne, ha át tudnánk vállalni mások balszerencséjét, hogy ne velük, hanem velünk történjenek a kellemetlenségek, bosszúságok. Ránk essen a villamos, belénk csapjon a villám, és ne azokba, akiket szeretünk. Végiggondoltam, hogy kik helyett vállalnám át Lúzer isten kitüntető figyelmét, és meglepően hosszú lista kerekedett ki belőle. Visszatekintve, hogy mik történtek velem az elmúlt időben, és mik történtek velük ugyanekkor, kezdem azt hinni, nem is olyan légbőlkapott ez a bajhárítás. Ha szigorúan leszögezem, hogy lehetetlen, akkor túl sok a véletlen egybeesés. Túl sok esetről tudnék, amikor rám járt a rúd, miközben a szeretteim boldogok voltak - és előfordult, hogy én kerültem hullámhegyre, és sorra élték át ők a kudarcokat. Azon is gondolkozni kezdtem, vajon kinek a listáján lehetek rajta én. Először csak legyintettem, de ahogy komolyabban végignézek azon, mit kaptam eddig, rá kell jönnöm: nincsenek kevesen.
Ezért pedig nem csak meghalni, de élni is érdemes!

"Játsszuk el, hogy majd értesz
mindent, amit mondok,
mert rám bíztak a hangok -
vigyázok rád, mert hinni kell, hát
játsszuk el, hogy majd értek
mindent, amit mondasz,
akkor is, ha hallgatsz!
Vigyázol rám, mert hinni kell, hát
játsszuk el..."