Én, életnagyságban

Sok minden történt reggel óta. Többek között megérkeztek a szüleim. Anyám rögtön leszidott, hogy már megint mosogatnia kell. (Megjegyzem, ha elmosogatok, akkor leszidott volna, hogy nem is ettem meg ilyenek.) Ja, és leszidtak, mert milyen módi az, hogy valaki húsvét vasárnap, munkaszüneti napon, amikor ugye semmi dolga nincsen, kicsit úgy dönt, hogy ejtőzik, és hajnali fél tizenkettőkor még nincs menetfelszerelésben. Aztán apámmal átmentünk külföldre. A határon persze sor állt, mire apám szidta a határőröket. (Úgy látszik, nem tetszik neki, ha valaki alapos munkát végez.) Két kocsisor volt, az egyik rövidebb, persze apám a másikba áll, mert a rövidebbfelől mennek a gyalogosok is. Megjegyeztem, hogy az lesz a gyorsabb, de ő hajthatatlan volt. Mellénk állt egy autó a rövidebb sorba, aztán kicsit kiállt, elengedett két másik autót, újra visszaállt, és még mindig előttünk végzett. Persze nem nekem volt igazam, hanem apám "nem vette észre azt a három szlovák kocsit, akit az a bunkó szlovák határőr gyorsan átengedett". Az útleveleinkbe épp csak belepillantottak, mire apám szidta a sok pepecselős barmot. A benzinkúttól hazafele észrevettük, hogy a kocsi motorhibát jelez, amivel ugyan még lehet vezetni, de fel kell keresni a szervízt. Persze apám szidta a szervízeseket. Határ visszafele: kisebb sor áll, a szlovák oldali határőr halad a kocsisor mellett a pecsétjével, hogy gyorsabban haladjon a sor. Persze apám: "hogy nőne a kezéhez az a *** pecsétnyomó a rohadéknak" mondattal őt is melegebb vidékre ajánlotta. Itthon persze miért is ne veszekedett volna anyámmal?
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy szeptembertől elköltözök itthonról. Nem tudom, hova, vagy hogyan, de el fogok.
Leültönk megnézni a Gyűrűk Ura második részének bővített változatát. Kellemesen csalódtam benne. Amikor Holdtengergel megnéztük moziban, egy világ omlott össze bennünk. Csalódottan, elkeseredetten távoztunk a moziból. Azért megegyeztünk, hogy a harmadik részt is együtt nézzük moziban (erre valóban sort is kerítettünk, de ezt majd máskor.) (Megjegyzés: ez a bejegyzés lassan készül. Anyám valahogy szükségét érzi, hogy félpercenként bejöjjön valami teljesen felesleges ürügy miatt. És csodálkozik, hogy nem mosolygok rá epedően.) Viszont a bővített kiadás kicsit köszörült a csorbán - igaz, pár jelenet miatt a penge számomra továbbra is törött... Egyetértek azokkal, akik szerint ez a film jó lenne - ha nem a könyv filmváltozataként nyomatnák a köztudatba. Így viszont kifejezetten fizikai fájdalmat okozott Aragorn braziloidába illő szenvedős-lócsókolgatós jelenete, aminek nem csak a könyv történetéhez, de stílusához sem illett. Szerintem legalábbis. Talán az a gond, hogy elhittem a reklámokat, és a könyv hangulatát, stílusát vártam vissza. Megjegyzem, az első és a harmadik rész ugyan szintén tartalmazott kisebb-nagyobb hibákat (nem győzöm hangsúlyozni: véleményem szerint), de számomra igenis visszaadta a könyv hangulatát. A harmadik rész csatajelenetének kb. tizedik percénél vettem észre például azt, hogy tátva a szám és nem veszek levegőt. Illetve ez a második alkalommal volt (igen: kétszer néztem meg moziban). Mégis: az extra jelenetekkel és jelenetrészekkel sikerült nyújtaniuk valamit, ami előtt leemelem a kalapomat.
A Büfében az orrom elé toltak egy érdekes játékot. Psychopong. Az első pálya szórakoztató. A második érdekes, kisebb anyázásokat válthat ki. Aki rendesen végignyomja a második pályát, annak a harmadik nem okozhat sok gondot. A negyedik már húzós, azzal egy jó darabig eltököltem, mire rájöttem, hogy a folyamatos refresh miatt szívok sokat. Kisebb trükk (a Büfé másik böngészőbe töltése) után már másodszorra sikerült. Az ötödik pálya viszont... egyelőre feladtam. Ha valakinek sikerül, értesítsen - majd még azért én is próbálkozok. A dolog érdekessége egyébként az, hogy Kerge Buddha mutatta a büfézőknek, és ők adták tovább nekem. Szegény Kerge, egyre inkább Büfé- és netfüggő lesz. Reggel például felhívott teflonon, amikor véletlenül Icuka kicsit elbambult és megvárakoztatta az üzenetét.
Nem baj, holnap majd elszakad tőle egy kicsit. Igen, holnap lesz a bortúra! Na, ha a semmiről ennyit tudok fecsegni, vajon arról mennyit fogok majd?

Visszagondolva: ez a blog kezd kicsit más formát ölteni, mint eredetileg gondoltam. Egyelőre betudom az ébredés miatti köztes állapotnak. Aztán majd kiderül. Egyelőre maradok, aki vagyok - pontosabban éppen készülök azzá lenni, ami leszek. Whatever.