Én, életnagyságban

Szép reggelt innen a hűtőből. Tegnap elég morc hangulatban telt a napom, hála a kialvatlanságnak és annak, hogy folyamatosan sajgott a lábam. Még most is érzem, bár már csak nyomásra reagál. Azért a futást nem kockáztatnám meg vele, úgyhogy jelenleg egyik leghatásosabb önvédelmi fegyverem nélkül kell járnom e "város" rozzant és kátyús utcáit. Mit is mondhatnék még a tegnapról? Farkasokkal Álmodó javaslatára megnéztem a Mackótestvért. Tetszett. Kifejezetten tetszett. Persze a végét én kicsit máshogy írtam volna meg, ez a nagyondiznis változat egy picit visszavett a sztoriból, de végülis gyerekeknek készült, szóval lehetőleg mindenki élje túl, nem? Én szívem szerint könyörtelenebb lettem volna Kenai választását illetően: vagy az egyik, vagy a másik oldal, és csak semmi köztes állapot. Nem, nem vagyok könyörtelenül oldalválasztós párti, de vannak helyzetek, amikor az éremnek csak két oldala van, és választani kell. A választás pedig végleges és visszavonhatatlan. Nincs érmeforgatás, nincs újrafeldobás. Együtt kell élni a választással.
Anyám persze a legrosszabb résznél jött be. Tegnap olyan állapotban voltam, hogy még a legfelszínesebb vígjáték is teljes beleélést váltott volna ki belőlem (hála a regegli ébresztőmnek, annak hangulati következményének, és az attól való elszánt szabadulnivágyásnak), hát még egy ilyen meghatónak célzott, poénokkal, de moralizálásokkal is teli "családi mozi". Valahogy azt hiszem, a kelleténél kissé ingerültebben mondtam, hogy nem, nem megyek át valami gagyi filmet nézni, ami akkor kezdődött, mivel épp van egy másik film, amit nézek. Nem mintha nem látta volna, hogy épp mást nézek. Na mindegy. Persze nem sokkal ezután apám is bejött, hogy zargasson. Komolyan mondom, ezt már direkt csinálja, legalábbis épeszű ember, ha látja, hogy a másik épp néz valamit, és ezt jelzi is verbális kommunikáció útján, akkor nem baszogatja tíz percig mindenféle idióta és teljesen jelentéktelen kérdésekkel, amik ráadásul semmit sem vesztenének aktualitásukból, ha várna velük 2-3 órát. Sőt, akár 2-3 napot...
Megjegyzés: továbbra is hideg van itt az irodában. Már tüsszögök. Tényleg csak egy megfázás hiányzik most. Minden vágyam, hogy megfázzak. Komolyan. Léccilécciléccilécci. Valaki lőjjön le.
Elérhetetlennel sem találkoztam. Erről viszont teljesen én tehetek, mert nem hívtam fel pénteken (kifogás: nem volt térerőm, és különben is épp buliban voltam), sem szombaton (továbbra sem volt térerőm, és este 10-ig találkozón voltam), és vasárnap sem (jobbnak láttam olyan hangulatban nem felhívni...). Azt hiszem, ha rendszeresen találkoznánk, vesztene valamit a varázsából. Persze ugyanzt érezném iránta, szó se róla, szóval ez megint csak kifogás.
Reggel ismét később ébredtem a vártnál, de legalább a vekkerre. Épp csak egy gyors kávéra tudtam beugrani a Büfébe is, ráadásul Hugi sem volt bent reggel... Enikő viszont már messziről mosolygott rám. Most már biztos, hogy szeret!
Na, most itt abba fejezem egyelőre, mert ma reggel még csak rohangáltam, most is csak azért volt időm, mert win-t kellett telepíteni a kettesen...