Én, életnagyságban

"Back down
And touch
The door is shut
In the end
You're just too close
There's no-one here
There's no-one there
I still can't tell
If you'd better try this
And you might find
I'm in your place
I see your face
The air is cold
I'm still on hold
I still can't tell
What's been said

Your Hands around my Throat
Ask me to let go
Your Hands around my Throat
Your Hands around my Throat"
Apám ma üvöltve próbált meggyőzni, hogy egy kegyetlen nagy bunkó vagyok, ha nem csatlakozok a lépcsőház által kitalált "lakatoljuk-le-a-konténerünket hogy-más-ne-dobhassa-bele-a-szemetét mi-fizetjük-a-szemétdíjat-nem-ők" mozgalomhoz. Márpedig én nem fogok, három okból sem.
a.) rohadtul dühös lennék, ha megyek az utcán, és teszem azt, kezemben egy kiürült sétapalack (ami, egy egyetemi előadónk szerint "...hozzá tartozik a mai generáció identitástudatához"), és ki akarom dobni, és csak lelakatolt szemeteseket találok. Hát, én biztos a tetejére tenném.
b.) a szemételhordók majd hatvankilós kulccsomókkal járnak, és próbálgatják, hogy most melyik konténert melyik kulcs nyitja? Na neee...
c.) lusta vagyok a kulccsal szarakodni, amikor annyit is megtehetnék, hogy felkap, leszalad, felcsap, bedob, lecsap, hazaszalad.

Most mondjátok meg, olyan bunkó vagyok, nem?

"Walk in the rain, in the rain, in the rain
I walk in the rain, in the rain
Am I right or am I wrong
and is it here that I belong?"

PS: már lehet széljegyzeteket írni... majd ha végre lesz időm, a tegbórdot is megcsinálom végre...