Én, életnagyságban

Hol is kezdjem? A tegnapom... Hát, elég kellemetlenül indult. Szülőknek megint sikerült jól fel...idegesíteni engem, úgyhogy már-már nem is mentem el a társasjáték-találkozóra. Aztán végül mégis elindultam, felszerelkezve egy Mississippi Queen-nel. Hát, mit ne mondjak... a várthoz képest alulteljesített a mostani alkalom. Elég sokféle játékkal játszottam, bár ebből csak egy új volt, a Fist of Dragonstones... És sajnos a Frag! partit sem sikerült végigjátszani... Pedig az egy nagyon jó játék: számítógépes játék számítógép nélkül! A világ első táblás first person shooter-e! De komolyan... a quake társasjáték változata. Pergős, egyszerű, poénos, izgalmas. Nem szerették a hordozható atomtöltetemet.
Sajnos sokan nem jöttek el azok közül, akiket szerettem volna, és akik ígérték. Örökmosolyt visszatartotta a tanulnivaló, Játékbarát lagziba ment, Hosszúpuskát is családilag tartották távol. Na, talán majd legközelebb jobban sikerül a szervezés.
Hazafele azonban kellemes meglepetés ért. A buszos rajtam akarván meggazdagodni, gondolta, 1000-esből visszaad 700 Ft-ot. (A buszjegy 521 Ft). Csakhogy két 500-ast adott véletlenül, tehát fizetett nekem 200 Ft-ot azért, hogy hazautazzak. Ejha! Normális esetben szoktam szólni, ha rosszul adnak vissza, még ha az én javamra tévednek is. (Call me a loser.) Jelen esetben viszont ha ő rajtam akar meggazdagodni, akkor én miért ne akarjak rajta? Mert ugye jegyet nem ad, ha ilyenkor jönne egy ellenőr, engem vágna meg.
Fáradt vagyok. Holnap vizsga...