Én, életnagyságban

Ráadás. Ajánlom mindenkinek. Janikovszky Éva háromszor bizonyította, hogy remek iró. Sőt, négyszer is, mert megtaláltam még egy könyvét, amit még gimnáziumi osztályfőnöknőmtől kaptam. Ezúton is, még egyszer köszönet érte! Visszatérve a Ráadásra: tegnap este már megint elkapott egy villamos, mert a tervezett Blood Bowl partit mindenki lemondta. Meg kisé fáradtnak is éreztem magam. Beültem hát a kádba, kézbekaptam a könyvet (tessék nyugodtan röhögni, én szoktam kádban ázva olvasni...), és elmerültem... na, nem a vízben, hanem az olvasásban. Hamarosan azon kaptam magam, hogy mosolygok. Nem vigyorgok, nem húzom a szám, hanem tiszta szívből mosolygok. Aztán néha-néha felnevettem. Nem röhögtem, nem kinevettem, nem kárörvendtem. Nevettem. Aztán volt olyan rész is, ahol elszomorodtam, bár ez nem tartott sokáig - Janikovszky mindig megtalta a borúban a derűt, és írásai mindenkit erre buzdítanak. Ilyen jókedvet eddig csak Örökmosolyjal vagy Örömkirálynővel folytatott beszélgetések alatt és után éreztem...
Más is volt tegnap: megnéztem az Underworld-öt is. Elég vegyes érzelmeket keltett benne ma film, főként eleinte. Furcsa volt egymás mellett a "South Terminus" tábla és a BKV címer... Furcsa és kicsit vicces volt a "Laktos Jozsef 39 ut." felirat is. Aztán a zavaró mellékhatások valahogy eltörpültek. A film látványos volt, bár néhol a vérfarkasok kicsit esetlenül szálltak a föld felett, és Raze átalakulásakor rájöttem, hogy ő nem is Werewolf, hanem inkább Wererat, legalábbis a fejformája alapján... World of Darkness-en nevelkedett "tapasztalt vámpírtudók" biztos húzták a szájukat, hogy ez nem így van, meg nem úgy van... De hát ez nem WoD. Nem is Bram Stoker. Ez egy másik magyarázat. És így máris egy egész jó kis történet volt, bár... igen, itt is benne volt az az apró logikai buktató, ami egyes vámpír- és wérfarkasmítoszban zavar engem, nevezetesen a szaporodás. Miszerint abból lesz vérfarkas/vámpír, akibe beleharap egy vérfarkas/vámpír. Namost ezek táplálkoznak, elvileg rendszeresen. Ha csak egy kicsit belegondolunk, rájöhetünk, hogy akkor ezer év után már csak két fajnak kéne élnie: a vámpírnak és a vérfarkasnak... Na jó, a vámpírok kitalálták maguknak a szintetikus vért, de azért 1000 év az mégis 1000 év, a szintetikus vér meg nem olyan régi találmány... Habár... A filmben Selene-t nem láttam inni, pedig elég sok vért vesztett, és szinte végig mutatták... Nem baj, annyira nem volt zavaró, feszes bőrrucija elrejtette az ilyen mellékes apróságokat... Jól van na, férfiból vagyok, persze, hogy nem a srára fogok gerjedni...
Összegezve: aki egy komoly, rendesen megírt történettel és bonyolultabb cselekménynel rendelkező vámpírfilmet akar látni, az inkább nézze meg inkább a Coppola rendezte Dracula-t, ami mellesleg látványban sem utolsó (érdemes megfigyelni Vlad bácsi árnyékát...); aki viszont egy mozgalmas, akciódús filmet akar látni dögös macákkal, és nem zavarja, ha a történet kissé sekélyes és kiszámítható, annak bátran ajánlom.
Ja, és Görög Zita szerintem átharapott torokkal is egész üdítő látványt tud nyújtani...