Én, életnagyságban

Rengeteg melóm volt, és egyedül voltam, mert Kolléga ma szabadnapot vett ki (sőt, úgy néz ki, betegszabadságot), de belehúztam, hogy időben elindulhassak Örökmosolyhoz. Végül köszönhetően három párkának, egy későbbi busszal kellett mennem, de így is jutott egy tökéletes két és fél óránk... Mivel flegma időközben meggondolta magát, és nem jött fel Bépére, így én sem aludtam fent, jöttem haza. Nem először csinálta meg velem, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és én erről kizárólag azért értesültem, mert még felhívtam, hogy egész pontosan mikor indul. Akkor közölte, hogy "ja, nem megyek". Azt hiszem, nem kérek többet a srácból. Viszont este hosszú szünet után beszéltem Holdtengerrel is, cseréltünk kis eszmét, hívott a holnapi AnimeConra, amire nem tudok menni, mert már kb. két-három hete rögzítettem holnapra egy RoboRally meccset. Nyílt Láng elhívott egy másik buliba is, az viszont este lesz, fizetik a sörömet és ottalvást biztosítanak. Úgy néz ki, oda menni kell, főleg, mivel egy VérFoci meccs is be lett ígérve. Még nem tudom, hogy a patkányaim (Nyik-nyik!) színeiben induljak, vagy ismét a barbár északi csapatot preferáljam.

"You're like a melody that follows me
And when you go I still hear music constantly
You're like a melody that follows me
And when you go you're haunting me you're taunting me...
Gondolatok és mondatok...
- Ez a szám gyönyörű.
Mint te. Rád hasonlít. Ezért jutsz róla eszembe. Szerintem is.
- Drága vagy!
Érted mindent megtennék. Csak szólnod kell. Ugyan, nem is...
- Hát, szervusz.
Olyan kár, hogy elmész. Ne menj még! Maradj, mesélj! Szervusz...