Én, életnagyságban

Tegnap misztikus élményem volt... Este lefekvés után szokás szerint beraktam a cdt a magnóba, fel a fejhallgatót, hogy aludjak, mert zenével szoktam aludni, mert az jó, aztán eprsze mindig felébredek egy pillanatra a cd végén, amíg leveszem a fejhallgatót, de attól még simán visszaalszok, na szóval ott feküdtem, fél-, vagy inkább háromnegyedálomban, mikor is hirtelen teljesen felébredtem, és eszembe jutott valaki, és teljesen olyan érzésem volt, hogy ő akkor éppen rám gondol, és ugyanazt a zenét hallgatja, mint én. Jó, persze erre vajmi kevés esély van, legalábbis elvont matematikusi szemlélettel (Gyerekember-féle matematikai szemlélettel persze 50%), de ettől függetlenül igen kellemes érzés volt. Reggel tökéletesen pihenten ébredtem, és még az első 15 telefonáló (akik mintegy 17 perc alatt jelentkeztek) sem szegte kedvemet... A többinek is csak azért sikerült rövid időkre, mert olyan stílusban adták elő magukat, ami nem csak idegesítő és bosszantó, hanem fennhéjázó és lenéző is.
Ma pedig túl vagyok az év egy újabb fontos mérföldkövén is: elfogyaszottam az idei első fagyimat. Igaz, kissé erősen beborult az idő, és már kint is majdnem olyan hideg van, mint itt az irodában, de már régóta szemeztem a fagyiárussal, és mikor ma megláttam, hogy 5 dekás egy gombóc, és "csak" 80 Ft-ba kerül, rögtön elcsábultam. Igen, idzőjeles a csak, mert emlékszem még arra, milyen szomorúak voltunk, amikor 5Ft-ról 6Ft-ra emelték egy gombóc árát... Szóval gondoltam, megkóstolom, milyen a citromuk, de aztán inkább vettem egy gombóc rózsaszínt.