<$BlogRSDURL$>
 

Én, életnagyságban

még egy darabig

2004-05-18

Valami hiányzik. Nem tudom, micsoda. Valmit, vagy valakit elfelejtettem, vagy elhagytam vagy elveszítettem. Nem tudom. Csak úgy érzem, hogy hiányzik valami, ami eddig megvolt, de sosem vettem észre a jelenlétét. Miért van az, hogy mindig akkor ismerjük fel a dolgok értékét, amikor elveszítjük őket? Tudom, tudom, elcsépelt kérdés, de valahogy még mindig nem találtam rá igazi választ. "Mindig túl messzire kell elmennünk ahhoz, gy tudjuk, meddig mehetünk el." Talán itt van a megoldás. Talán el kell veszítenünk valamit, hogy érezzük, megvolt... Ha nem érezzük mgunkat egyszer rosszul, honnan tudhatnánk, hogy jól vagyunk? Viszonyítások. Relativitás.

"...csüngenénk, mint Évának az almája a fán,
amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
hogy akármit fogunk, az kéri, hogy eressze
- mi meg csak szoríjjuk, hogy érezzük, hogy meleg,
hogy nem vagyunk egyedül - nosza, öleljetek meg!"


Széljegyzetek: Megjegyzés küldése