Jukebox
Olvasmányaim
AlkotókAgytalanítókNesztek TesztekKépsorokLábnyomok
|
2004-06-25csöndünk, mióta találkoztunk. A bennem kongó kínos csöndbe robbant be mondatod. Alkoholmámorban úszva fogalmazgatom a mondhatatlant, hogy az egyik pillanatban jó, a másikban meg rossz. Nem foglak megismerni, és nem fogsz hozzám közel kerülni, és tény, hogy vergődésünk nem bír ki egy fél évet sem, vannak bár percek, mikor mindketten úgy teszünk, mintha - én akkor is rogyadozva kapaszkodom a magányomba. És annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet, csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan.. Csak annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet, csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan... Csend csendül, szétválunk, szemem előtt furcsa képek, mozgólépcsőn dülöngélő hajnali árny most a lélek. Megrezdül, téblábol, még egyszer visszanézek, kék az ég, szépek a fények, az emberek közti térbe lépek. És annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet, csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan.. Csak annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet, csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan... ...átkozol halkan..."
Széljegyzetek:
Megjegyzés küldése
|
