Én, életnagyságban

...úgy meg pláne nem lesz rend, ha nem kezdek összepakolni. Hazafele menet jót pörögtem, Pink Floyd: One of these days. "One of these days I'm going to cut you into little pieces." Egész jól lehet rá hegynek felfele futni. Ritmusos, pörgős - többször fogom előbányászni... Aztán persze benéztem Büfébe, de csak mert Örökmosoly is ott volt, de tényleg, amint távozott, én is mentem utamra. Valóban, utamra, be kellett ugranom Lastfoodhoz pár cuccért, aztán irány Lányom Anyja és Anti, ahol is kipróbáltuk friss szerzeményemet. Hát, meg kell mondjam, nagyon jó választás volt, végigröhögtük a játszmát. Mind a hármat. Mindez tartott másfél órán át. Pörgős, gyors, egyszerű, és kegyetlenül szórakoztató játék. Hát, hiába, azért Klaus Teuberben nehéz csalódni, már a Catan telepesei is nagyon jó kis játék volt... Ezen pedig időnként szó szerint a földön feküdtünk a röhögéstől. Este már sajnos megintcsak nem volt időm összepakolni.
Reggel persze megint One of these days-el jöttem melóba, meg is van az alaphangulat (azóta volt Army of Lovers, most Jean-Michelle Jarre megy). Összeszedtem már a két legfőbb NJK-t is, Zsálya néne és a kis Vale kifejezetten beleillik abba a környezetbe majd...