Én, életnagyságban

Fesztergom. Azt hiszem, jövőre is megyek.
Kezdődött ott, hogy a találkozót a helyszíntől nem messzi sörözőnél fixáltuk. Kerge Buddhával az egyik irányból érkeztünk, Kölyöksárkányék a másikból... persze szokás szerint késtek, mert 3/4 8-ra beszéltük meg a találkozót, és végül 8:10-re futottak be... Meg is jegyeztem, hogy inkább azt kellett volna mondanom, hogy félre jöjjenek, ha meg késnek, akkor inkább már csak félve. (Igen, ez volt az esti talán első, de semmiképp sem utolsó Porotherm-díjas beszólásom.) Semmit sem vesztettünk, mert bár a Másfél már 8-kor befejezte, a Ghymes váratott magára 8:40-ig. Hangszerelés, hangolás. Így jár az, aki élőben, akusztikus hangszereken játszik. A közönség pedig részben jól (a zene GYÖNYÖRŰ volt), részben rosszul (a 20 perces csúszás ellenére csak 10 perccel játszottak tovább), de inkább jól. Kezdték a Tüzet viszekkel, aztán Rövid az eszetek, ezután Szárnyaskezű szeretők, Tánc a hóban, Ne nézz hátra, Állatfarm, Héjavarázs, A pénz szaga, de eddigre már feloldódtam annyira, hogy ne számoljam, mi következik. A Héjavarázs alatt állapítottam meg ismét, mennyi érzés lakik egy hegedűben, és hogy Szarka Tamás mindezt meg tudja szólaltatni. Szeretet, bánat, düh, erő, vágy, öröm, pajkosság, gyász - mindez benne van, és mindez áthatott mindent és mindenkit. A Tánc a hóban pedig... nos, ha vittem volna a telefonomat, azt hiszem, telefonon keresztül táncoltam volna valakivel...
Aztán átadták a helyüket a Kispál és a Borznak. Pontosabban a színpadi rendezőknek, akik gyorsan áthangszerelték a felállást, közben magnón ment az Altató ("Érted sír egy rossz Király, / Elalszol úgyis, ha fáj."), mi meg elindultunk élelmet vadászni magunknak. Először elrettentünk az egyetlen értelmes táplálékforrásszerző bódétól, mert a közeli sátorban folyó keriokí szörnyűség túlságosan odahallatszott. Aztán rájöttünk, hogy máshol nem jutunk ehető dolgokhoz, így visszamersézkedtünk. Sajnos addig kellett várni, hogy a zenekar közben megkezdte az előadást. "...és titokban ő is tudja, hogy a bukott angyalok etetése tilos!" Többnyire általam ismert számokat adtak, bár volt három, ami részben új szerzemény, részben csak koncerten játszott melódia. Lovasi nem volt elég részeg, így a hülye poénjait sajnos komolyan gondolta. Persze én csak röhögtem rajtuk. Ez a pasas szerencsétlenkedni is úgy tud, hogy nem szánalmat, hanem vidámságot kelt. Keltről jut eszembe: nem alkoholizáltam. Na jó, itthon bedobtam egy fél sört, de az semmi. Kispálék viszont olyan hatással voltak rám, hogy páran mellettem valószínűleg nemcsak seggrészegnek, de legalább kétféle droggal túladagoltnak nézhettek. Pedig azt még máskor sem. Itt már nem figyeltem a számok sorrendjét, de a Kicsit szomorkás és a Szívrablás terítékre került.
Ismét megtörtént az, ami pár éve, amikor legutóbb fesztergomon voltam. A Kispál koncert után pár perccel eleredt az eső. Szóval háromszor érte víz a fejemet: megizzadtam, szétáztam, aztán hazajövet lezuhanyoztam. (A felvert kőpor által keletkezett házépítő anyagot inkább ne mhagytam megkötni a fejemen.) Most akkor meg vagyok keresztelve, vagy mi? Szóval bőrig áztam, de nem érdekel.
Jó volt - örülök, hogy ott lehettem.