Én, életnagyságban

Hajnali rinya. Kispárnára vágyok. Ég a szemem, aludnék még, de nem lehet, ügyeletben vagyok. Jó, igen, elvállaltam, plusz pénz, de... hát, majd később biztos jobb lesz, most viszont még úgy vélem, talán kár volt. Kár volt elvállalni. Kár volt tegnap a talin - nem, az semmiképp sem volt kár. Na, tényleg, írok inkább a taliról, hátha oldódik kicsit sprődségem.
A reggel szokás szerint nem úgy alakult, ahogy akartam. A reggeleim általában nem úg alakulnak. Mivel a BloodBowl-t vissza kellett vinnem Hosszúpuskának, ezért reggel elslattyogtam Lányom anyjáékhoz a tábláért. A liga egyelőre függőben marad, de nem hagyjuk abba! Menet közben rájöttem, hogy a tervezett 11:30-as buszt két okból nem fogom elérni, és ebből az áthidalhatatlanabb az, hogy 11:30-kor hétvégén nem indul busz. 11:20-kor és 12:00-kor indul, 11:30-kor nem. Hát, az a 10 perc viszont elengedhetetlenül hiányzott, szóval az érintetteket értesítettem, hogy nem kaunyitásra érkezek, csak kicsit később. Menet közben még kereskedésre átvettem pár társast, aminek nagyrészét visszahoztam... Hát, sajna senki nem ismerte őket, és úgy nem akarták elvinni. A buszon... Hát, én voltam a közellenség. Ami azért volt kiakasztó, mert miért pont én, aki egy hátizsákkal, egy kisbőrönddel és két utazótáskával felgyömöszölöm magam abuszra, a kisbőröndöt felrakom a csomagtartóra, hátizsák ölben, a két táska meg az ülésre. Összeszámoltam: az egyik táskában 22.000 forintnyi, a másikban mintegy 50.000 forintnyi érték volt, valahogy nem volt kedvem lerakni a földre, hogy összerugdossák/összetapossák (pláne, mivel nem az enyém volt...). A kisbőröndben csak kb. 20.000 forint volt, a hátizsákban szintén. Így utólag belegondolva kicsit megijedtem: ennyi értékkel mászkálni egyedül... Még szerencse, hogy a pesti buszvégen összefutottam Atomkaukkal, aki szintén jött a talira, csak ő kocsival, viszont csak később. Nem baj, a 22.000-es táskát rábíztam, így csak három táskával kellett végigbumliznom.
A találkozó... megint jól sikerült. Most kevés játékkal játszottam (háromra emlékszem, bár lehet, hogy négy is volt...) Az elsőnek nem emlékszem a nevére, de nem is fogott meg. Túl sok a stratégia, egy idő után áttekinthetetlenül zsúfolt a tábla, aki elhúz, az utolérhetetlen előnyhöz jut - számomra teljesen élvezhetetlen. Négyen játszottunk, véleményem szerint ötödik lettem. Utána belekezdtünk egy isteni Mississippi partiba, negyedik lettem, de úgy élveztem, mintha megnyertem volna. Minél többet játszok vele, annál jobban imádom azt a játékot.
...most egy időre itt befejezem, de majd folytatom még.