Én, életnagyságban

Kólafagyi. Mindezt így bele az arcomba. Gondoltam, ezt muszáj megkóstolni. Bár ne tettm volna: függővé váltam. A réégi szép időket idézi: kólarágó, kólaszörp.Ízre perfekt hozza az élményt. Amikor még nem csak a röfi és tepsi kóla volt, sőőőt...
Belegondolva: amennyi cukrot meg édességet felzabáltam/megittam akkoriban, manapság azon kéne gyötrődnöm, hogy 150 kiló alá fogyjak. Ehelyett azon küzdök, hogy ne essek vissza 60 alá.
Útközben pofánvert egy szöcske. Pontosabban nekem ugrott. Arcoból zuhantában megkapaszkodott a pólómban. Nem vertem agyon, pedig ha nincs szemüvegem, akkor most lőttek volna a bal szememnek. Távoztában még egyszer homlokonrúgott, azóta talán eltaposta egy kivilágítatlan negyvenkettes sportcipő...

"And I feel like I'm being eaten
By a thousand million shivering furry holes
And I know that in the morning I will wake up
In the shivering cold"

Jó zene ez a Cure... Mindig is szerettem, és mindig is megmarad a kedvenceim között...