Én, életnagyságban

A kísérőszöveg szerint "Te elolvas és kügyed tovab 300 barat - lesz nágy szerencse!". Talán nem 300, de valamennyien csak megkapjátok.
A mai nap amolyan lecsengős volt. Hirtelen hozzánkvágtak egy páncélszekrényt - na jó, nem hozzánk, csak átköltöztetik az egyik informatikus szobából az összes cuccot hozzánk, a másik szobába. Az egész nap azzal telt, hogy pakoltunk, helyet csináltunk, tovább pakoltunk, szekrényeket átrendeztünk. Úgy nyolc-tíz mázsa papírt mozgattam meg. Persze nem egyszerre, hanem úgy 30 kilónként... Hiába, a hit hegyeket, az informatikus meg adatokat mozgat.
Meló után itthon volt még egy érdekesség. Egyik kolléga túlórázott bent, és el kellett volna küldenie pár képet, de nem tudott csatlakozni a nethez, mert nem fogadta el a jelszavát. Mint kiderült, a NumLock volt a ludas... Persze nem analfabéta, szóval tisztára égett a feje, hogy nem jött rá... Nem baj, biztos fáradt volt, este hétkor is még bent ülni és melózni...
Összességében véve jó kedvem van. Holnap sok ismerőssel találkozok, jövő héten társastali... Kerge Buddhát hazaengedték a kórházból, még nyögdécsel, de már otthon pihenhet...