Én, életnagyságban

"Ékszervíz jön le az égből
Isten tengerszem-eréből,
Vártam már.
Könnyfutta szájremegésből,
Gyűszűnyi, egyszeri létből
Látnom kár, látom már:

Pillaszemed megvámol férfivelőt,
Őslogikáddal táncol nedves erőd,
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném."
Báttya, báttya, mely az út hegy kerekére?
Hosszú-e még az az út hegy kerekére?
Igen hosszú, nem látom, hegy kerekére,
Hová rohan, nem bánom, hegy kerekére.

Kicsi lennék, szép lennék, hegy kerekére,
Az anyámnak jó lennék, hegy kerekére,
Édes lennék, só lennék, hegy kerekére,
Az apámnak jó lennék, hegy kerekére.
Ghymes koncert. Ma, Örökmosoly társaságában. Már előre várom: a megfelelő társaság, a megfelelő zene. Fíreg megpróbált nekünk idebent keresztbetenni. Pechjére ehhez is olyan balfék volt, hogy vigyorogva kipletykálta azoknak, akikről azt hitte, imádják. Csakhogy amíg ő nem volt bent, mi dolgoztunk, és azok az emberek is jobban respektálják a munkánkat az ő seggnyalásánál. Fíreg csupán azt érte el, hogy felkerült a közellenség-listámra. Szerencséje van, másodmagával ficereg rajta, szóval lesz időm a tökeire lépni, amúgy alaposan. Nem volt semmi bajom vele eddig, de mivel most alattomosan megprbált megfúrni, miközben hivatalosan bent sem lehetne (épp műtik, állítólag), ezzel olyan szinten lépte át a toleranciaküszöbömet, amire csupán a teljes dezintegráció lehet megfelelő válasz.
De nem ma. Ma Örökmosoly, Ghymes koncert, Sportsziget.