Én, életnagyságban

Miután rájöttem, hogy ma sem fogok már összepakolni itthon, és kezdődő fejfájásom korai lefekvésre sarkall, úgy döntöttem, előbb befejezem, amit még be tudok. És hát mostanában szinte egy postot sem fejeztem be, csak abbahagytam őket.

Örömpéntek

Mennyi jó ismerős
Őszülő ifjú hős
Sármos arc, kemény kéz
Édes nők, mint a méz

Nagyszerű nagyvilág
Kert is van, kardvirág
Mennyi jó várna itt rád
Csodálatos délután-este volt. A félreértések elkerülése végett tisztáznám: nem kihagytuk a Ghymest, hanem mást csináltunk helyette. Margit sziget, sok beszélgetés. Westend, könyvnézegetés. Egy percig magaménak mondhattam egy Janikovszky Éva könyvet - aztán visszatettem, hogy most nem akarom megvenni. Belepillantottam az Edgar Allen Poe összes műveinek harmadik kötetébe. A kedvenc versemnek pont az egyik általam leggyengébbnek tartott fordítása került bele, így nem volt nehéz meggyőznöm magam, hogy erre sincs szükségem. Különben is, az első két kötetet még Hirtelen Lelkestől kaptam, karácsonyokra, és hát hogy nézne már ki mellettük...
Végül Dunapart, majd felkapott a HÉV, és végül elváltunk ismét. Nem, nem csak ennyi történt - volt ezernyi apró pillanat, amik attól értékesek és fontosak, hogy magunknak tartjuk meg.
Barátok vagyunk, nem több - bár nekem talán ennél is többet jelent mindez.

Elhatároztam azt is, hogy egy régebbi tervemet megvalósítom, de még mostanáig is csak odáig jutottam, hogy egyre pontosabban körvonalazódik a dolog. Sajnos eddig nem jutott időm a megvalósítás elkezdéséhez. Amíg nem jutok el egy tesztelhető fázisig, nem is árulok el többet erről a titkos projectről a megvalósultsági állapoton kívül...

Játékszombat
Nem hívott senki, magamtól jöttem én
Színezüst vonattal keresztül hét megyén
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek

Nem várt rám senki és mégis itt vagyok
Hétmérföldes csizmám sarka elkopott
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek

Nem érkezett hozzám gépelt üzenet
Nem kért fel senki, hogy daloljak neked
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek

Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok
A játék vége előttem is titok
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek
A Mississippi Queen-nél hagytam abba. Utána Munchkin Fu következett, ami annyira kegyetlenül tetszett, hogy máris nekiláttam a saját példány beszerzéséhez. Egy poénra vett játék - és komolyan mondom, időnként fetrengtem a röhögéstől. Egyszerű kártyajáték, ami egyszerre parodizálja a Hack'N'Slash szerepjátékokat és a keleti mintára készülő "röpködős" bunyós filmeket. Jó példa erre a "Wire Fu" lap, mely a drótkötelekkel megoldott verekedéseket hivatott jelenteni (és +6-ot ad harcban), vagy a "Shave Your Head", mely során a karaktered leborotválja a fejét és ezért lép egy szintet. Nem nyertem, de igen élveztem. Na jó, bevallom, vinnyogva röhögtem.
Aztán Circus Maximus. Hát, inkább nem akartam belebonyolódni, mert túl soknak tűnt a táblázat meg a dobj-és-hasonlítsd-össze-és-a-kapott-eredmény-alapján-dobj-és-olvasd-le típusú szabály... de kellemesen csalódtam, szerencsére kibickedn iazért ottmaradtam, ugyanis. NA, legközelebb majd bevállalok egy fogatot!
Aztán egy gyors fél Mississippi - többre nem volt időm, el kellett érnem az utolsó buszomat. El is értem. (Hosszúpuskáék nagyon rohantak a sajátjuk után, remélem, elérték ők is...) Hazaértem, 1 óra körül ágyba is kerültem... aztán ébredés 4:40-kor.

Lézengővasárnap
Ügyelet. Eu-parlamenti szavazások miatt. Merthogy ugye nálunk összesítik Esztergom és a vonzáskörzet szavazatait, és küldik fel gépen a BM-be. Nemvolt semmi gáz, csakfárasztó volt ott ülni, és semmittenni. Ezért be is ültem a Büfébe. No és kicsit jobban összehaverkodtam azokkal a kollegákkal (vagyis kolleginákkal), akik ott voltak, és gyűjtötték az adatokat. Elkezdtem postolni is, de közben kerestek a belső vonalon (nem, nem a munkahelyi vonalra gondolok, hanem a belső vonalra), ezért inkább halaszottam. Mivel azt hittem, hogy kajáról magamnak kell gondoskodni, hozattam egy fél grillcsirkét. Megettem. Félórával később szóltak, hogy mehetek ebédelni. Hát, ha már ingyen van, együnk abból is. Nagyon jóllaktam. Egyik-másik kolléga gondoskodott róla, hogy ne törjünk nagyon le, ontották ugyanis a tréfákat. Nehéz lenne leírni, mert eléggé hely-, helyzet- és személyfüggőek voltak. Fél éjfél körül haza is értem.

Utóhétfő
A késői bentmaradás miatt ma csak 9-re kellett menni, és nem is volt gáz, de most már kezdem érezni, hogy azért fáradok. Nem sok mindent csináltam (nem is igen kellett volna), kicsit üresnek is éreztem a napot. Nem is történt semmi különös, leszámítva, hogy kétszer annyi ideig tartott hazajönni. Mindezt azért, mert félúton éreztem, hogy valami van a zsebemben, ami nem szokott. És hát elhoztam az iroda kulcsát magammal. Kolléga kicsit tovább maradt bent, eléggé nehéz lett volna megtalálnia, ha közben eljött volna... fordulás vissza, közben Kolléga is indult, szóval innen már pálya haza.
Jó éjt!