Én, életnagyságban

Remek. Enged postolni.
Kaptam egy képet Páfrányhölgytől. Egyszerűen imádom. A képet is. Most épp az új Nightwish albumot hallgatom, nekem meglehetősen tetszik... Hogy mi volt ma? Hát, délelőtt kis feszültség, délutánra bolondokháza. Tegnap meg vihar. Mint kiderült, mi megúsztuk könnyen. Máshol nem volt ilyen egyszerű az élet. Ellenben tegnap sikerült pár percre elcsípnem Kismacskát, ma meg még tovább. Rég nem láttam, régen beszéltem vele. Régen sokat. Csak hát én hazajöttem Esztergomba, ő otthonmaradt Bépén. Ideje lenne felújítani a kapcsolatunkat.
Huginak hála, találtam néhány Fodor Ákos haikut. Régóta vadászom a könyveit, de sosem volt szerencsém egyikhez se, csak Vavyan Fable műveiből ismerhetem stílusát, hangulatát. Íme, a kedvencem, amit közel érzek magamhoz:
SUMMA

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
Nevezzetek érzelgősnek, nem bánom.
Sikerült végre Holdtengert is utolérnem. Ő sincs mosta helyzet magaslatán, de annyira már ismerem, hogy megbirkózik a nehézségekkel. It can't rain all the time - még ha elcsépelten sokszor idézett mondat is, akkor is igaz.
Mit még? Nos, stílszerűen: "megvagy lúzer". Jelentem, lassan a napom nagyobb része azzal fog telni, hogy közeli és még közelebbi barátaim gondolatait olvasom. (Fodor Ákos kívánkozik ide is:
ERKÖLCSI KÉRDÉS
- a rés méretén
múlna, hogy amit látsz: azt
nézed, vagy lesed?
Nos, azt látom, amit látni engednek. Mint ahogy ők is azt látják, amit látni engedek.) Hozzáteszem, nem érzem elpocsékolt időnek, sőt. Sokkal fölöslegesebb időnek tartom azt, amit nem barátaim, szeretteim körében tölthetek. Még ha ők másképp szeretnék is...
Kusza, kapkodós gondolatok ezek. Talán a fülledt időnek köszönhető, talán a gondolataim kuszaságának. Szeszélyes hónap ez: rengeteg jót, de szinte ugyanannyi rosszat hozott eddig. Zavartan nézek vissza, és óvatosan lesek előre. Jöjjön a holnap.