Én, életnagyságban

Tegnap...
Melóban kaptam egy számot Szamurájtól, a szövege alant olvasható. (Fentről lefele, tehát előbb van a később postolt...) Azóta is állandóan hallgatom. Nagyon örültem az esőnek, mert akkor vettem észre, hogy már megint azt a cipőt sikerült reggel félig kómás fejjel felvennem, aminek kissé elkopott a sarka és beázik alulról. Ideje lenne új cipőt venni, csak nincs rá időm... Nem baj, a nap gyorsan eltelt, talán a borús, esős idő miatt nem vettük észre a múlását... Délben például elcsodálkoztunk, hogy már nem 9 óra van... A buszt sikerült elérnem, két külföldi túristával elbeszélgettem a buszindulásról is kicsit (büszkeséggel töltött el, amikor a pasi megjegyezte: "You speak english very well!"), aztán hajrá. Bépé határában kisebb dugót kaptunk, így bamba fejjel azt hittem, megint állósor van az Árpád-hídon, úgyhogy amint lehetett, átszálltam villamosra. Kár volt, a buszon maradva bő 5-10 perccel hamarabb ott lettem volna... Az időjárásból kifolyólag Holdtengerrel nem mentünk el mászkálni, csak beültünk hozzájuk, és játszottunk a Septerra Core-ral. Sajnos hamar elszaladt az idő, 8-kor már indultam hazafele, hogy elérjem a buszomat... hát, ha tudom, mi lesz, maradok még vagy egy fél órát: a 8:50-es buszt 9 perccel késtem le, a következő busz pedig 9:50-kor indult. Elvileg. Gyakorlatilag úgy 10 körül indult el, szóval jó későn értem haza. Hát igen, sürgősen kellene valami állandó szállást találnom bépén, hogy ilyenkor ne kelljen így elrohannom...
Összegezve: a délelőtt punnyadt, a délután határozottan kellemes volt.

Ma... megyünk szülőkkel meg Lastfoodékkal halászlét főzni bográcsban meg ilyenek. Lastfood kerékpárral akar jönni, valszeg én is azzal megyek majd... Este meg megyünk külföldre inni, mert azt a 4-es államvizsgát meg kell ünnepelni!

--[ gyerekember  # 11:02 ]--