Én, életnagyságban

"And life has a funny way of helping you out when you think everything's gone wrong and everthing blows up in your face" énekli Alanis Morisette. És valóban. Mindig rinyálok (hol magamban, hol másoknak), hogy ott az a ... tegbórd, de nem jönnek a szövegek (tisztelet a kivételnek!), másoknál meg külön gyorsBüfé alakul ki... erre kaptam egy olvasói hozzászólást olyan helyről, ahonnan nem számítottam rá. Meglepett, jól esett. Köszi, Hosszúpuska! Egyik mondatát ide is kiragadnám, hogy ezúton (is) válaszoljak rá:
"Az a tök fura az egészben, hogy amiket írsz benne, az nekem annyira nem jön össze abból a felületesen ismert Gyerekemberb?l, aki a társas talikon van." Nos, nagyon egyszerű a válasz: a társastalikra szórakozni megyek. Kint a ruhatárban a kabáttal együtt lerakom kicsit a gondokat, bajokat, és csak játszom önfeledten. ÉS minden tali után eljátszom a csínyt: csak a kabátomat veszem fel.
Sajnos, a gondok másnapra ugyanúgy meg szoktak találni...
Továbbá ez is figyelemre méltó:
"Ja, és a Sharon Stones a húgom gimis osztálytársai voltak"
Kicsi a világ, ugye, Szamuráj?
Ja, és gyakorolj, Hosszúpuska, gyakorolj, mert azzal a gyömbér sörrel (és nem ginger ale) asztal alá iszlak! (Legalábbis megpróbálom...)
"Nyik-nyik!"