Én, életnagyságban

Heppi Börzdéy Kerge Buddha!
e sírjál ne is nedvezz
Ne nyúlj a régi sebhez
Ne vérezz ne izzadj
Ne köpködj hogy na most mit vagy
Úgy oda élj szárazon a test kis sziget
Maradj azon lelkecske tengerre
Néző szobába alszol mámaA tegnapom nagyjából el volt cseszve. Melóhelyen olyan szintig sikerült felhúzatni az agyamat, hogy szinte kiabáltam mindenkivel. (Kollégán látszott is, hogy érzékel valamit az egészből, mert a szokottnál csendesebb volt, de újkolléga mit sem vett észre, és próbált megtréfálni, pl. menet közben csak úgy odakapott és lelőtte a zenémet. Gyorsan szétmostam az agyát a Fehér Bohóccal. Azóta tisztel.) Elegem van, hogy húsz embernyi melót sóznak a nyakamba, és lecsesznek, hogy miért nincs kész tegnapra, miközben azért nincs, mert bent páran csak ülnek a seggükön, és miattuk nem tudok intézkedni. Ez persze senkit nem érdekel, én vagyok lecseszve. Szerencsére már csak hó végéig maradok...
Aztán rohantam haza. Körülbelül szó szerint. Szerencsére útközben jól lehűtött az a pár szám, amit betáraztam magamnak. Muszáj még több Sharon Stones-t beszerezni... Itthon elkezdtem összepakolni... Na persze, nem jutotttam sokáig, de azért nagyjából egy darabig sikerült. Meg itt volt Kerge Buddha, és elvitte a régi gépházamat. Viszlát Treant! Pakolás közben találtam pár elrontott CD borítót, amit még Örökmosolynak csináltam... (Persze ő a javított változatokat kapta meg...) És belémhasított, hogy mennyire hiányzik... Olyan veszteség ez, amit sosem bocsátok meg magamnak... Ezután vártam egy kicsit a Fogadóban (is) valakire, akinek még nem adtam nevet, de következő találkozásunk alatt mindenképpen kap nevet (csak mikor találkoztunk, nem csak vele foglalkoztam, mert hát Fogadó-tali volt, így nem sikerült annyit beszélni, hogy nevet kapjon), de sajnos nem ért rá, csak hajnalban, amikor én meg már aludni tértem, így elmaradt a hentelés, de csak ma, mert még folytatjuk... Talán épp ma, de előbb...
Ma kerékpártúrára megyek. Nem is írtam még a kerékpáromról, pedig történt vele egy kis érdekesség. Az egyik kisebb gödör óta nyikorog. De elég csúnyán. A hátsó teleszkóp. Valszeg telement porral meg ilyenek. Namost szerintem ha behajtok egy utcába, az utca végén mér tudják, hogy jön Mari néni az özönvíz előtti csotrogányával, aztán néznek nagyot, amikor én jelenek meg egy "csilli-villi" kétkerekűvel. Mindenesetre már nevet is kapott. Kehes Gebe. Nem tudom, hogy fogja bírni ma a távot, vagy én hogy fogom bírni... Majd elválik...
Most pedig lassan készülődök, mert a héten kicsit több dolgom van reggelente, mint eddig, ráadásul ma bringával megyek melóba is...