Én, életnagyságban

" I'm a do a little song with mr. bu bu
Girlies lose their minds to go oo oo
We won't be too shy like catch a coo coo
We're going to stand like Desmond Tutu
I came into tight in a voodoo
When we rock the mic, you wish you could too
We blow the roof off to Timbuktu
Some bitches call as dogs, we go boo"
Körhinta. Hullámvasút. Breakdance. Először beülsz és pörögsz. Élvezed. A zene jó, a vérkeringés beindul, a vigyor az arcodon egyre szélesebb. Hallod, ahogy mások sikítozniak - egyesek a félelemtől, mások az izgalomtól. Enyhén remegő lábakkal, alig érezhető szédelgéssel szállsz le, az arcodról még sokáig nem olvad a vigyor.
Másnap is felszállsz. A meglepetés elszállt, az ismerős érzésre már felkészültél. Már nem pörögsz fel annyira. Azt lesed, mások hogyan bírják. Halványan mosolyogsz csak, az elmaradhatatlan sikoltozások sem nevettetnek már. A lábad nem remeg, a gyomrod korog, iszol egy sört.
"B-boys, fly girls,
throw your hands in the air,
Ah, yeah, like you just don't care!"És ismét. Ott vannak a haverok, nem hátrálhatsz meg, pedig nem kívánsz már felszállni. Mégis meg kell tenned, hiszen meg akarsz felelni. A zene pocsék, utálod. A körhinta ráz, kétszer is bevered a könyöködet. A sikoltozások az agyadra mennek. Rosszul vagy. Mikor leszállsz, sápadtan vigyorogsz a haveroknak, majd elmenekülsz. Az első bokornál megállsz és hánysz.
Újra fel kell szállnod, de te nem akarsz. Hiába unszolnak, te csak a fejedet rázod. A többiek kiröhögnek, gúnyolódnak, de téged nem érdekel. Nincs pénzed, mondod - fizetik a jegyet, mondják. Fáj a karod, mondod - félsz, röhögnek. Otthagyod őket. A céllövöldében lősz egy mézeskalácsszívet, amit odaadsz az első szembejövő lánynak.
Másnapra valóra válik az álmod: a vándor-vidámpark továbbáll, csupán szemetet és letaposott füvet hagyva magad után. Kerékpárra pattansz, és vissza se nézel.