Én, életnagyságban

Álmok. Ott állunk egymással szemben, fogadkozunk, hogy soha ne mhagyjuk el egymást, miközben ő falat épít, én szakadékot ások kettőnk közé. Kettőnk közé és kettőnk köré. És bár nem tudjuk elhagyni egymást, közel sem kerülhetünk egymáshoz.
Vajon melyik falak dőlnek le először? Remélem azok, amik távoltartanak.
Ébredés. Szülők még itthon, ennek iszom is rendesen a levét. (Mindig akkor jönnek be nyolcvanadszor elmondani valami fontosnak gondolt faszságot, amikor épp a Fogadóban valóban fontos beszélgetésben vagyok...) Szerencsére mindjárt lépnek, és újabb egy hétig teszem azt, amit akarok. Illetve, amit sikerül. Nagyon úgy néz ki, hogy egyre kevesebbet. Szerencsére pénteken dolgozok utoljára. Ezt valahol nagyon meg kell majd ünnepelni. Meg Sokminden Mást Amit Még nem mondok el, mert nem biztos, és amióta rendszeresen keresztbetesznek annak, amit leírok vagy sokmindenkinek elújságolok, azóta inkább maradok babonás.
Most itt ülök, a tegnap kihagyott esküvőről anyámék által elhozott sütiket zabálva, és hallgatom az Álmosvölgy Legendája zenéjét, és várok egy üzenetre...