Én, életnagyságban

Nyár. Kerékpár. Elmentünk a búbánatba. Pontosabban Búbánatba, merthogy ez itten egy hely Esztergom mellett. Naszóval Lastfooddal kétszer két kerékre kaptunk, és irány előre. Mentünk nagy gazban, látszik, hogy vagy másfél éve nem járt arra senki, amikor egyszer csak Lastfood előttem balettmozdulatokat tesz, majd megáll, kitámasztja a kerékpárt, visszasétál és lehajol. Megállok én is (majdnem csalánban), odamegyek, hát egy sündisznó. Összegömbölyödve. A balettmozdulat azért volt, mert későn vette észre és csak így tudta kikerülni. (De kikerülte.) Vagy öt percet olvadoztunk, ahogy az a kis gombóc a kezében szuszogva szunyókált, és közben szép lassan kiengedett és kinyílt, mint egy szégyenlős virág... Aztán óvatosan leraktuk, nem az ótra, hanem mellette egy kis földhányásra, hogy mások véletlenül se gázolják el...
Aztán tekertünk még egy sort, beleraktunk vagy 15 km-t az órába, de hát kérem, edzeni kell, ennyi egyelőre elég lesz! Majd még folytatjuk...