Én, életnagyságban

Wow. 200. post. Ismét jubileum. Jó sokat jár a billentyűzetem... OK, ünneplés megvolt.
Ma beszéltem Büfében Örökmosolyjal. A sebek talán begyógyultak, de a hegek mindig megmaradnak. Remélem, barátok lehetünk még, ha nem is úgy, mint rég.
Emellett... várakozás. Várok egy hírt, egy mondatot. Azt hiszem, ma este megtudom, mi lesz az a mondat...
Meló. Lassan vége. Még két nap. Tulajdonképpen be sem kellene már mennem, mert mint kiderült, maradt három szabadnapom. De ha bemegyek, akkor nemcsak be tudom tanítani az utódaimat, de ráadásul ki is fizetik a ki nem vett szabit. Ihajj... Vagyok olyan lúzer (?), hogy ne tudjam anélkül ötthagyni a helyet, hogy megbizonyosodjak arról, az utódok el tudják látni a feladatokat. Na meg tudják a telefonszámomat, és nem sok kedvem van helpdesket játszani hónapokig...