Én, életnagyságban

Csodás álmok jönnek. (Tényleg, miért nem láttam én még ezt a filmet?) Fekszünk egymás mellett, ő lehunyt szemmel, félálomban... Végigsimítom halántékát, arcát. Ő hozzámbújik, átöleljük egymást. Ezek az álmok, amik erőt adnak nekem a holnaphoz. Ha csak álom marad, nem bánom, vállalom - de az álmaimat nem vehetik el tőlem. "You can't take the sky from me!"
×××
Halványul az élmény, emlékké szelídül-szépül. A sátrat leadtuk, mindenki hazaért már, a nyakban lógó ID már a falon lóg, csak a karszalag gyűrődik még a kezemen. Lassan rendezgetem az emlékeket, apró fiókokba zárva, dehogyis zárva, csak bújtatva... Arcok, mosolyok, fáradt tekintetek, mozdulatok, mondatok. Helyszínek, fák, székek, sátrak, hinta, boxi. Macskák (Vacsiiiiiiii! meg uzsiiii! meg reggeli! meg az összes étkezés!), lovak, kecskék, gólyák, hangyák. Eső, napsütés, holdfény, fáramászás, reggeli, ebéd, vacsora, alvás, ébredés. Nightwish, Metallica, Gary Jules, Red Hot Chili Peppers, Offspring, INXS, Nirvana, Stewart Copeland, Joe Cocker, Pink Floyd. Beázás, elázás, száradás. Régi-új ismerősök, arcok, nevek, névtelen arcok, és arctalan nevek. Emlékek....