Én, életnagyságban

FIGYELEM! Marathoni élménybeszámoló következik. Kérjük készítsenek elő hideg élelmet...
Sziget. Ott voltam.
Vibrálócsütörtök
Indulás itthonról. Szemüveg nélküli séta a városon. Realiáltam, hogy az esztergomi mozi végleg bezárt. Nagyszerű, eddig sem sok minden volt ebben a porfészekben, eztán még kevesebb lesz... (Nem mintha sokat jártam volna ide, mert elég lepukkant volt már évek óta... Egyszer még az egyik szék is leszakadt alattam, pedig nem vagyok egy hejjdesúlyos egyéniség...) Menet közben olyan dolog történt velem, ami már évek óta nem: valami fránya bogár belerepült a szemembe.
A buszvégen összefutottam Csillagszeművel, ő is Bépére tartott, így jót beszélgettünk az úton (bár a busz ülésrendszere miatt így Lastfood kissé kimaradt a társalgásból, de túl ritkán találkozok Csillagszeművel...
Bépé. Megtaláltuk a HÉVet, mentünk vele egy megállót, aztán követtük a tömeget. Összefutottunk Lastfood egyik haverjával, aki útbaigazított minket. Jegyvásárlás, belépés, térképnézés, műsorfüzetszerzés, és hát lássuk, hogy hova is kell nekünk eljutni. A tervezett program: Zanzibár, Bloodhound Gang, Kispál és a Borz, Neo, Másfél, Heaven Street Seven. Nagyjából sikerült is hozni a formánkat.
Koncertek...
Nem sokat láttam az előadókból, és ez sajnos kissé rá is nyomta a bélyegét a Zanzibárra és a Bloodhound Gangre. Merthát szegény Rita hiába néz ki jól, és hiába van gyönyörű hangja, azért valahogy a koncert hangualta mégsem volt az igazi. Talán mert 16:30-kor kezdődött, és még mindenki punnyadt volt. Talán mert... nem tudom. A zene jó volt, de a tömeg csak akkor csápolt, amikor Rita kezei is a magasban lengedeztek, és azt kiabálta: "Lássam a kezeket!" Enyhe csalódás volt, de ettől még nem törtem le, azért tényleg jó a zenéjük.
Bloodhound Gang. Na, itt már volt hangulat. Jó volt a felvezetés, jó volt a zene (bár csak kevés számot ismerek, de azokat leadták. A tömeg őrjöngött, emberek úsztak a kezeken, a zenekar nyomta a showt.
Énekes skandálja: "America sucks! America Sucks!"
Tömeg skandálja: "America sucks! America Sucks!"
Énekes skandálja: "Hungaria sucks! Hungaria Sucks!"
Tömeg skandálja: "America sucks! America Sucks!"
Énekes: vállrándítás. (Ez utóbbit Lastfood tudósította...)
Kár, hogy a gitáros valószínűleg összekeverte a Jägermeistert az Unicummal, így azért nem volt olyan közérthető, miért iszik meg egy üveg Jägert Magyarország tiszteletére...
Aztán jött az est fénypontja számomra, legalábbis legjobban a Kispál és a Borz koncertját vártam. Nos, bennük nem csalódtam. Show folyékonyan, zene ezerrel, és... Igen, vendégművészek. Ha azt mondom, Nagyvárosi románc, vagy Életigenlő szám, azt hiszem, nem kell mondanom, kik voltak... Pörgés, buli. Csatakosra izzadtam, a hajamból csavarni lehetett a vizet, és én már nagyon jól éreztem magam.
Átnéztünk Neora, itt találkoztunk Hörcsögidomárral és Méla Zenésszel. Nekem Neo annyira nem jött be, nem egészan az én stílusom, de Lastfood igencsak kitombolta magát. Kissé vicces volt nézni azt a szép szál legényt, amint rázza magát, de hát én sem panaszkodhatok...
Innen áthúztunk a Bahia sátorba, és a szűk időlimit ellenére odaértünk a Másfél koncert elejére... És meg kell mondjam, itt ért a legnagyobb meglepetés. Pozitív meglepetés. Mert olyan pörgést levágtak, olyan jól szólt minden, hogy már a harmadik szám végére úgy néztem ki, mint a Kispál koncert vége felé. Pörögtem, repültem. A zene felkapott, ledarált, újra összerakott, és a lábamra állított, hogy repüljek. És én repültem. Talán részegnek néztek, talán káábszeresnek, tlán mindkettőnek, de nem érdekelt, csak a zenét hallottam. ÉS... talán egyedül vagyok vele, de az egyik számban hallottam valamit... Egy üzenetet... "Break your spell..." Talán csak a fülem is rossz, mert nem énekelt senki. Ez nem olyan zene. Én mégis éreztem azt a mondatot. Call me insane. A mintegy másfél órás koncert felért egy kiadós edzéssel. Valamit igen jól csinálhattam, mert a Kispálos teljesítményem alapán most nem kéne tudnom mozdítani a nyakamat, de semmim sem fáj, sőt. Nagyon jól érzem magam...
Aztán leültünk egy padra Lastfooddal, és értelmes beszélgetést folytattunk.
Én: "Akkor átmegyünk HS7-re?"
Lastfood: "Ja. Majd."
Én: "Majd."
kisvártatva
Én: "Majd induljunk valamikor."
Lastfood: "Jó."
Én: "Majd."
Ültünk mintegy órát, aztán elsétáltunk a Heaven street seven sátorhához, de... nem volt kedvünk bemenni már. Túl voltunk a bulin, a pörgésen, ideje volt hazaindulni. Kóvályogtunk még egy darabig, aztán irány a HÉV.
Bépén kalaandoztunk egy jót. Először elnéztünk a Nyugati Pu-ba (MÁV állomás, de fen a MALÉV is jár...), de még zárva volt, és volt két óránk vonatindulásig. Nagynehezen megtaláltuk azt az éjszakai járatot, ami elvisz minket a buszvégre, ahol realizáltuk, hogy a busz fél órával a vonat után indul. Sikerült visszajutnunk a Nyugatiba, felszálltunk a vonatra, és... és még ki sem értünk Bépéről, én már aludtam. A végére kiderült, hogy busszal jobban jártunk volna, hát, így jártunk.
Itthon... kiderült, hogy a szomszéd falban a gyógyszergyár miatt valami szennyeződés került az ivóvízbe, így az most nem ivóvíz. Hurrá. Eddig vajon mi került bele, ami nem derült ki? Mindenesetre most palackos vizet ihatunk. Nem baj, én nem fogok... ugyanis ma is van egy meghívásom a Szigetre...
Ott voltam. És visszamegyek.