Én, életnagyságban

Hétfőn megérkezett Álmodó, Tagadó és Vigyorex, autóval. Kicsit elgondolkodtam az autó telítettségét látván, hogy hogyan fog beférni még egy sátor meg a szeméyles cuccaim (én kis helyen is elférek), de végül megoldottuk... Bár a sátorral volt egy kis kavarás, mert nem az a sátor volt belecsomagolva, mint aminek kellett volna, de végül megtaláltuk a kis ötszemélyes Izidort, bepakoltuk a söröket és nyomás a komphoz... nem kellett sokat várni rá, addig elfogyott egy-egy üveg Kelt, (Tagadó csak kólát ivott, mert ő vezetett), és átadtuk Álmodó ajándékát. A túlparton csak egy helyen kellett emgkérdezni, hogy merre van Törökmező, de időben odataláltunk, sőt, még láttuk a gólyákat megérkezni gyalog. Röpködtek is tőlünk a "jajj, de fárasztó ebben a kocsiban ülni", "au, leszakad a karom az ablak letekerésétől" és hasonlók. Ekkor még úgy volt, hogy én is gólyának megyek... habár már ekkor is köztudott volt nálunk, hogy arany életem lesz (elvégre a patrónusok/szervezők kb. 60%-a haver volt már akkor is). Mikor lecsitult a regisztrációs sor, odamentem én is.
Warhead: Szervusz, Gyerekember. 10.000Ft, tessék a karszalag, meg a póló.
Gyerekember: Nem lehetnék inkább patrónus?
Warhead: Hát, ha befizetsz még 2.000Ft-ot, mert a patrónusoknak annyi.
Gyerekember: Tessék.
Warhead: Üdv a patrónusok körében.
Na, eddig voltam gólya. Innentől kezdenek összefolyni az események, de megpróbálom nem összekeverni.
Pár gólyával felverettük a sátrunkat. Kicsit elbénázták, de ez csak szerda este derült ki, amikoris beáztunk, de kegyetlenül. De maradjunk még a hétfőnél... Megismerkedtem Alvó Oroszlánnal, aki szintén a sátrunkban foglalt helyet (így 5-re nőtt a Divatkurvák létszáma - ez viszont egy másik történet...), mint az előre meg is lett beszélve. Az első nap főként pakolással telt, meg a gólyákat küldtük fáért az esti tábortüzeléshez. Volt vacsora is, de a főprogram az esti tábortüzes ismerked(tet)ő est volt, ahol is letelepedtünk egy sátorhoz (a gólyák hat sátorba lettek beosztva, mindegyik egy-egy atomerőműről kapta a nevét, mivel javarészt 1986-os születésű gólyák repkedtek), mint kiderült, a Csernobilhoz. Vigyorex showmansége hamar kibontakozott (és ez most itten nem pejoratíve van), és pillanatok alatt levezényelte az összeismertető-bemutatkozó kört (csak sajna elfelejtette megkérdezni mindenkitől, hogy milyen dömpere volt gyerekkorában). Feltűnt pár illusztris elem is (egyikük összecserélte a vizet az alkohollal, a másik meg telefonon kurvázta a "barátnőjét" (?), és mikor az fél perc alatt letette, máris újra hívta), hát, mikor én voltam gólya, csak egy ilyen durva eset volt (RumBalázs azóta is az eltén van).
Korán elszállingóztunk aludni, az utazás valóban fárasztó volt... Álmodó még igénybevett egy hátmasszázst, gondoltuk, majd utánunk jön, addig elrendezkedünk - de végül virrasztott, mert nem akart minket felébreszteni... Inkább ébresztett volna fel... (Éjszaka többször is felébredtem, és aggódtam, hogy nem volt ott, de hát nagylány, tud magára vigyázni, ezért nem mentem utána, meg egyszer félálomban úgy tűnt, hogy már itt van, és ekkor megnyugodtam. Mint kiderült, nem volt ott.)
Ennyit a hétfőről... Keddet kicsit később...