Én, életnagyságban

A tegnap. Többé-kevésbé elpazaroltnak érzem. Nem csináltam mást, csak itthon ültem a Büfében meg a Fogadóban. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert közben elsétáltam METRO kártyáért, meg a Büfé és a Fogadó is bezárt egy rövid időre karbantartás miatt... Ráadásul bescanneltettem Alvó Oroszlán két, a gólyatáborban készített képét is...
Ez lógott a nyakamban, meg a nevem, lent meg egy "PATRÓNUS" felirat, meg japánul az a szó, hogy "veszélyes".

Ezt pedig "csak úgy" rajzolta. És én lecsaptam rá. Mert annyira szép, szerintem.

(Az angyal ennél nagyobb, kattints csak rá!)
Megnéztem a Hoshi no Koe-t, azaz az "Egy távoli csillag hangjai"-t. E az, ami úgy szokott földhözvágni, ahogy embernek még sosem sikerült. Mégis... most észrevettem benne valamit, egy apróságot, ami miatt mégis talpon tudtam maradni. (Na jó, mondjuk úgy, hogy csak leültem tőle. Bárki próbált volna telefonon hívni, nem vettem volna fel...) Nem, nem fogom elmondani, hogy mit találtam benne. Ha nekem úgy mondták volna, talán nem is segít.
Ezután este ritkítottuk Diablo hordáit Álmodóval. Kis kikapcsolódás, kis gyakás, kis önfeledt agyatlan kattintgatás. Jól esett.
Az álmom... a napommal lehetett kapcsolatban. Azt álmodtam, hogy újra gimnazista vagyok. És reggel van, menni kell iskolába. Rögtön indulok, csak még ezt megcsinálom gépen... meg még azt beállítom... Kilenc óra van, nem baj, mindjárt megyek, csak még...
És tényleg. Csak itt ülök a gép előtt, és a "csak még ezt"-ek miatt napok hullnak a semmibe. És csak rinyálok, és hiába határozom el, hogy most pedig nem így lesz - mindig úgy lesz. Ideje lenne már felköltöznöm Bépére... Na ja, majd ha kapok koleszt. Meg ha végre tudni fogom, hogy mikor mehetek beiratkozni, mert még azt sem tudom, melyik nap lesz. Kavarás.
Közben kiderült, hogy Holdtenger mégsem ér ma rá, így csak villámlátogatást teszek bépén, Tündérlánytól visszakapom a CD-imet, mivel ő utazik hétfőn Vietnámba. Jó utat és jó szórakozást neki!
Szerdán volt itt Csibe, és beszélgettünk egy kicsit. Megbeszéltük, hogy csütörtök este filmet nézünk, ha iőben hazaérek. Nem értem haza időben, így péntek helyett mára toltuk, mivel pénteken nem ért rá. Ma sem lesz jó, szóval majd valamikor. Vele valahogy az előre egyeztetett időpontok sosem jönnek össze.
Szól az új Björk album, igen kellemesre sikeredett, bár én kicsit furcsállom, hogy egynémely számban vmi férfihang viszi a fő szólamot. Én imádom a kicsit falsnak tűnő, érdekes hangzású hangját, mintha valami szaggatott, elfojtott düh vagy félelem tépkedné belülről.
...ide akartam keresni egy megfelelő idézetet, amit pontosan nem tudok, csak körülbelül, erre min kaad meg először a szemem?
"Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa."
Ezen felbuzdulva gondoltam, játszuk el a szokásos "felütöm-az-oldalt" játékot. A felcsapot oldalon egyetlen idézet volt:
"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly."
És valóban. A legérdekesebb az egészben, hogy tegnap délután előkapartam Molly Johnson: Melody-ját, amit igazságtalanul régen hallgattam. Este pedig beszéltünk pár szót Örökmosolyjal, ami jól esett... Ma délelőtt kicsit hosszabban eldiskuráltunk, és az meg pláne jól esett.

"You're like a melody that follows me
and when you go, I still hear music constantly..."