Én, életnagyságban

Uhh. Megsűrűsödtek kicsit a dolgok, és az sem segít, hogy Szürke Holló még mindig kómában fekszik otthon a szekrényem előtt. Folyik a felköltözés, ma például épp ezért otthon alszom, mármit Egom-otthon, mert alkalmazkodképességem miatt ár a Bépé-otthon is otthon érzem magam. Sokat segít, hogy Lajos és Sziszi (Lajos aranyos, nekem combközépig érő kutyuskája) is szintén természetesen fogadtak. Sajnos még egyelőre nem volt időm felvenni a kapcsoaltot a Bépén tanyázó ismerősökkel, de amint végleges a felköltözés, erre is sor kerül. No meg a szeptembert is éljem túl, mert hála a diákigazolvány körüli kavarásnak, mire sikerült egy ideiglenes diákot szereznem, már a gatyám felét is ráköltöttem a felutazgatásra. Fujj. Mert nem tudok lógni. Hja kérem, az a típus vagyok, aki ha bliccel, BIZTOS jön egy elenőr, és BIZTOS fülöncsíp. Nem, nem pesszimizmus, tapasztalat. Egyszer véletlenül blicceltem csak, mert Pécsett nem lyukasztottam jegyet, mert megszoktam, hogy bérletem van, ami Bépére igaz is volt akkoriban is, de Pécsre nem, és jött az ellenőr. Helyszíni 1800Ft bírság. Nyüssz.
Na, mindenesetre a kalandozások is megkezdődtek már. Tegnap este Alvó Oroszlánt sikerült meggyőznöm, hogy menjünk el az Ocsetbe. NPersze nem kellett sokáig győzködni - na, nem az elbűvölő sármom miatt, ami nem létezik... Szóval előbb még elugrottunk az ő albérletébe, magunkhoz ragadtuk Táncoló Egeret is, és irány a Tecsóbusz. A buszon egyéb állatfajok is képviseltették magukat (lásd még: róka), de találtunk helyet, és a sofőr katasztrófafilmekbe illő vezetési technikája ellenére gyakorlatilag épségben sikerült megközelítenünk a célzott objektumot. Ekkor volt úgy este... fél 10? Inkább fél 11. Megkérdeztem a sofőrt, hogy milyen gyakran jár a busz, és azt mondta, hogy félóránként. Azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy az utolsó busz az fél12-kor indul. Ezért sikeresen le is késtük. Mintegy öt perccel. Aztán gondoltuk, várunk fél órát a következőte. Mert kiírva sem volt sehova, hogy nem jár a busz, kérem szépen. Vártunk egy órát. Elküldtük Táncoló Egeret, hogy kérdezze meg az Ocset-információnál a következő busz indulását. Megmondták neki. Fél hat. Ekkor kerestünk egy delikvenst, aki kocsival van ott, és épp indul Bépé felé - és találtunk! És hajlandó volt elvinni minket! Sőőőt! Jó fej srác, vmi arab, nemtudom, melyik, de muszlim, azt megtudtam, meg hogy tanul a műegyetemen (na, azért találhatott volna valódi egyetemet is... ehh, belterjpoén...), mégpedig informatikán doktorálgat éppen. Kvázi ház előtt tette le a lányokat, meg aztán kvázi ház előtt tett le engem is. Jó vicces volt, hazaértem 1 órakor...
Szóval zajlok életileg, mint állat. Egyetem is megkezdődött, egész jó az órarenem, csak hétfőn meg kedden van órám, igaz, hétfőn este 9-ig, kedden megy 8-18, de hát istenem!
Albérlet... Kurvajó, de mint kiderült, félreértettem, és nincs net. De ez nem baj, sőt! Ha sikerül az otthonit átköttetni ide (otthon úgysem lesz rá szükség, mert csak egy gépem van - ehh, milyen programozó vagyok?! Hát csóró egyetemista verzsn!), akkor ugye Lajos beszáll a felével, tehát gyakorlatilag ha bekötjük az internetet, OLCSÓBB lesz az albim. Hö, ezt hozzátok össze...
Ja, és járok pingpongozni. És jegyet is fogok rá kapni. Vicces.
Majd elfelejtettem, hiszen a hétvégén volt egy társastali is! És tök jóó volt! Játszottam sok Munchkin Fu-t, meg Star Munchkin-t, meg Mississippi Queen-t... Most sajna másra nem jutott idő, mert közben mentem albérlet ügyben megbeszélésre is, de legközelebb Sünmadárékkal még le kell játszani azt a Goa-partit! Viszont kaptam gyömbérsört - nem, nem a kanadadrájos ginger alét, hanem gyömbérből készült sört! És nekem tök bejött! (Mégegyszer köszönet érte Hosszúpuskának!) Még van belőle otthon, majd felhozom, és kicsit terjesztem... de csak kicsit, mert tök finom...
Asszem most ennyi... Kicsit sok időbe fog telni behozni a többieket, de be fogom...