Én, életnagyságban

Van fény az alagút végén - nyugodtan alhatok. Van, mi felébreszthet majd - bátran álmodhatok.
Tegnap... hiányérzet gyötört. Nem tudom, mi hiányzott, de azt tudom, hogy rettenetesen. Mostanában elő-előfordul, hogy így érzek. Nem mindig, de amikor nem érzem, akkor ezt sosem realizálom, így nem tudok rájönni, hogy mi is ez. (Egy nagy adag csoki ideig-óráig el tudja nyomni az érzést...) Nem baj, most épp nem érzem, majd még odafigyelek, hogy ki tudjam szűrni, mire van szükségem.
Vicces nap volt, nagy vonalakban: reggel kómás-nyomott hangulattal, aztán matávnál tökölés (egy fél perces kérdés miatt vártam úgy fél órát...), aztán Margitszigetelés, Éowynékkal, majd találkozás Álmodóval, ebéd, összefutottam Édesmandulámmal is, aztán kitakarítottuk Godzilla-chan terráriumát, majd irány Vigyorex, akinek a gépét hajnali kettőig raktuk rendbe.
...msot nem írok részletesebben, mert mindjárt lépek órára.