Én, életnagyságban

Az egyik oldalról nézve az életem ismét rendeződött, illetve rendeződik (a folyamat a stabilitáshoz konvergál). Felvettek egyetemre, beiratkoztam, a diákigazolványom úton van (bár volt egy vicces kavarás, lásd később), a tanulmányokkal haladok (?), felköltöztem albérletbe, aztán átköltöztem egy másikba, ahol úgy tűnik, maradok, lesz netem is, otthonra is került gép a hosszú hétvégékre. Kezdek berendezkedni, kezdem megtalálni a dolgokat újfent.
A vicces eset az volt, mikor mentem az ideiglenes diákom lejártakor meghosszabbítani, ill. átvenni a véglegest, ha már megérkezett. A Questurában (ez a hely, ahol intézni kell az ilyesmit) mondták nekem, hogy van egy kis probléma: a státuszom nem aktív, hanem halasztó. Ha van nálam egy hallgatói jogviszony igazolás... persze, nem volt. Akkor fáradjak el a tanulmányi osztályra (ami aznap már zárva volt), és velük intézkedjek, aztán jöjjek vissza... Nem, sajnos ezt az ideiglenes igazolványt nem adhatjuk vissza, de már úgyis lejárt, nem?
Akkor másnap TO. Csodák csodája, nem volt sor, az ügyintéző nem volt ideges és fáradt, percek alatt megoldódott a probléma. Akkor vissza Quaestura... illetve majd holnap, mert volt sok más dolgom.
Másnap... másnap a Q*csak délután nyitott ki. Majd másfél órát álltam sorban, mire sikerült elintézni a dolgot. Van ideiglenes diákom. Talán kapok majd véglegeset is.
A régi albérletbe még vissza kell menni egy szőnyegért, meg leadni a kulcsokat. Be kell vinnem bankba is egy papírt, hogy csókolom, én még diák vagyok, lehessen már Junior számlám...

Update, azóta már elintéztem a bankot. Vicces, legtovább a sorbanállás tartott, kb. fél perc alatt sikerült elmagyaráznom, hogy tulképpen engem a banktól felhívtak, hogy vigyek be hallgatói jogviszony igazolást, a nőci nem is szórakozott, kérte a bankkártyát, hogy beazonosítson, felírt vmit a papírra, aztán ennyi volt. Vicc.
Nyüff. Régen nem írtam. Vannak páran, akivel rég nem beszéltem. Volt Büfétali is, de... elég fáradtan mentem oda, meg kedvem sem igazán volt, de azért mentem, mert többször előfordult, hogy helyben jött meg a kedvem... De nem. Ültem Tündérlányék asztalánál, kicsit kívülről figyelve a beszélgetést, szerettem volna vele dumálni, meg másokkal is, de nem volt hely, nem volt alkalom, én meg csak ültem, mint a sülttök. El is jöttem viszonylag hamar. Furcsa. Már egy ideje van netem, de nem mentem vissza igazán Büfébe, meg blogot is régen írtam úgy igazán... Ezt is régebben kezdtem el, ma fejezem be... Valahogy... vannak körülöttem emberek, problémákkal, élettel. Vagyok én, problémákkal, meg egy élettel, amivel ideje lenne kezdeni valamit. Nincs időm semmire, pedig lenne, csak én szúrom el. Vicces.
Nem hiszem, hogy abbahagyom vagy befejezem ezt a blogot. Vannak dolgok, amiket nem tudok elmondani, ezért leírom. Az viszont biztos, hogy ritkábban fogok jelentkezni...