Én, életnagyságban

"I was childish and unfair
To you, my only friend
I regret, but now it's too late
I can't show you any more
The things I've learned from you
Cause life just took you away"Itt ülök a kandalló mellett, és rád gondolok. Eszembe jut, mikor megláttalak kint a hóban, félig megfagyva, az eltemetett utat keresve. Behívtalak, forró teával kínáltalak, vendégül láttalak éjszakára. Félig átfagyva nem tehettél mást, maradtál...
Reggelivel vártalak másnap, mikor felkeltél - s te megijedtél tőlem, megijedtél magadtól, és megijedtél, hogy sosem találod meg újra az utadat. El akartál rohanni, s én nem tartóztattalak, kinyitottam a kaput.
Láttalak újra a hóban. Nem értetted, mi történik, miért engedtelek el. Nyitva hagytam az összes ajtót, ablakokat, s az ajtóban állva mondtam: nem kell elmenned. Nem tudtad, vissza akarsz-e jönni. Az utat még mindig hó lepte, de féltél a házban maradni is.
"Fill my heart with song
Let me sing for ever more
You are all I long for
All I worship and adore"Most itt ülök a kandalló mellett. Az ajtókat becsuktam, az ablaktáblákat behajtottam... de egy kaput nyitva hagytam neked. Ha fázol, ha a kandalló lágy fényére vársz, ha a gőzölgő tea illatára vársz, ha néhány jó szó, amit szeretnél, én itt leszek, itt megtalálsz.
Hátradőlök a székben, s behunyt szemmel arra gondolok: ha hívnál, veled tartanék a fagyos úton...
"Many years and stupid fights
Till we accept to see
How it was and it'll always be
Why it has to be like this
Why we don't realize
Why we're too blind to see the one
Who's always on our side"