Én, életnagyságban

Már több, mint két hete... repül az idő, repülnek a napok. Nálunk, náluk... Ő boldog + én boldog = mi boldogok.
Karácsony. Kaptam egy zsebórát, tök jól néz ki, ráadásul bele van gravírozva a nevem. Yaay. Meg kaptam sálat meg kesztyűt, mert az jó. Télleg jó, meleg és kényelmes. Ja, és családilag kaptunk egy digitális fényképezőgépet. (Így sikerült ezt a képet elkészíteni a zsebóráról. Rólam készült fotókkal nem szennyezem a netet.) Alvó Oroszlántól kaptam egy könyvet (Janikovszky Éva: Szalmaláng) és egy nagyon szép képet. Tök örültem neki... (Megjegyzés: befejezetlen múlt... angolosoknak: "present perfect") Ja, igen, 26-át náluk töltöttem... meg 27-ét is. Ma meg tanulok nagyban, mert holnap vizsgázok... remélem, sikerül. Muszáj sikerülnie. Szóval most itt abba is fejezem, mert tanulni kell. Csak szerettem volna leírni, hogy mennyire boldogok vagyunk.
Ja, és a két bátyja nagyon poén....