Én, életnagyságban

Reakció a 2. mondatra:Bekapcsolta gyerekember a számítógépét, mely baromi hangosan zakatol + telibe világítja az ágyamat, és így a fejemet (2 db "óriási" kék lámpa van az elején, mely szerinte tök jó - ezen lehetne vitatkozni...), aludjon el az ember így. Erre megkérdeztem nagyjából azt, hogy mi az a fontos dolog, ami miatt mennie kell a gépnek. A válaszában az állt, hogy e-mail-eket kell néznie, meg olyan fontos dolgokat kell megcsinálnia, amiket én nem tartanék fontosnak... Hm! Mint pl. azon bejegyzés, amire reagálok. Megkérdeztem, h éjfélre végez-e, mire azt válaszolta, hogy úgy tervezi. Eztán válaszoltam, hogy éjfélig végezzen, mert kül. kikapcsolom a gépét.

Reakció a 3. mondatra:Kik azok a mindenki, akiket felvertem? Kíváncsi lennék! A kis szobában ALVÓ 2 haver nem ébredt fel megérkezésünkre (egy rég látott volt osztálytárssal értem haza, és tényleg ittam azon az estén eleget, ez igaz), gyerekember és barátnője pedig még ébren voltak. Egyébként máskor nem nagyon szokta zavarni, hogy alig alszik valamit...

Reakció a "Hát persze."-re:2 méterre van az ágyunk, általában naponta találkozunk, akár többször is. Mért nem mondja a szemembe, ha valami baja van? Mért ferdíti el a valóságot?

A fentiek fényében:
Reakció az 1. mondatra:"A toleranciának és a bunkóságnak vannak határai." Előbb ki kéne találni, hogy melyikünk volt eddig toleráns (bár Ti, olvasók, nem ismeritek az előzményeket, melyek x hónappal ezelőttre nyúlnak vissza)

És önként vállalom a nevem:
Fekete Márton! (ő így nevezett: Vigyorex)
# ideírta Anonymous : 11:14 DU
 

Válaszok: Harmadik szobatársunk a harmadik szobában nagyobb hangerővel hallgatta a TV-t, mint ahogy a gépem zúg, mégsem észleltem, hogy neki szóltál volna.
Fontos dolgok: beszélnem kellett néhány ismerősömmel, magánügyben. Nem hiszem, hogy te ezeket fontosnak találnád, én annak találom.
A hangvételen kiakadtam.
Akiket felvertél: a szobában alvó harmadik havert például előtte 10 perccel a telefonoddal verted fel. Mikor megjöttetek, épp aludtunk volna, de nem tudtunk, mert olyan hangosan lármáztatok a konyhában. Ráadásul alapvető dolog, hogy ha nem egyedül laksz valahol, és ég a fürdőszoba villanya, először megbizonyosodsz annak üres voltáról, mielőtt benyitsz. Igen, volt bent valaki.
"Hát persze": megtettem párszor. Gyakorlatilag felháborodtál rajta és rám hárítottad az összes felelősséget.

Melyikünk volt eddig toleráns? Melyikünk tűrte el, hogy már két hónapja ha hoz kaját, azt többnyire ideje sincs megkóstolni, mert elfogy? Aki ha fáj a feje, és te mondjuk Quake3-azni szeretnél, többnyire nem azt mondja, hogy kapcsold ki, legfeljebb halkítsd le? Aki hagyja hogy azon zenéket hallgasd nyugodtan, amiket nem szeret, mikor mást hallgatna? Tényleg nem ismerik az előzményeket. Valószínűleg te is elfeledkezel róla, vagy nem figyelsz mindenre.
Például arra sem, hogy itt nem véletlenül nem használok saját nevet: akik tudják, kié az oldal, úgyis tudják, kiről van szó, a többieknek meg nem véletlenül nem adom ki. Mert még félreértik. Például ha itt kiadom magamból azokat, ami zavar, hogy ne zavarjon, úgy veszik, hogy direkt teregetem elferdítve a dolgokat.
Na mindegy.
 

PS: az eredeti bejegyzésben csupán a nevemet írtam át, a fent említett okok miatt.