Én, életnagyságban

WARNING! Explicit content.
Tik-tak. Én egy óra vagyok. Reggel felkelni, délben ebédelni, este vacsorázni, lefeküdni. Aludni, tanulni. Mosolyogni, szomorkodni. Ásítani, kacagni, sétálni, futni, elesni, felkelni. Tik-tak, óramű pontossággal. Beszélgetni, gondolkozni, figyelni, legyinteni, buszraszállni, kiabálni, szemet behunyni, tűrni, tűrni, tűrni.
Ketty. Klang.
Nem vagyok óra.
Délben kelek, reggel vacsorázok. Alva tanulok, ülve állok, fekve rohanok. Nevetve gondolkozok, kiabálva beszélgetek, legyintve buszraszállok.
Tűrök.
Egy darabig.
Ha betelik a mérce, valamerre kicsordul. Néha hátul folyik le a szenny, és senki sem látja. Néha oldalra csorog, s összekoszolja az edényt tartó kezeket. Van, hogy elöl, mindenki szeme előtt távozik a fölösleg.
Csak nagyon ritkán esik meg, hogy egyszerre mindenütt távozik, beterítve mindent és mindenkit, eltelítve a közeli edényeket is.
"Állok a földön, nézem az eget, vágyom rá, hogy távol legyek."
Kevés az üres edény. De létezik.