Én, életnagyságban

Már asszem több, mint egy hónapja csinálom azt, hogy belépek bloggerre, rákattintok a nyúposztra, aztán mire betöltene, bezárom az ablakot. Nem véletlenül vagy mellényúlásból, csak amint rákattintok a nyúposztra, el is megy a kedvem a posztolástól. Fáradt vagyok, vagy mi, és nem csakfizikailag. Főleg nem fizikailag.
Azért is csak köbö három percig örvendeztem, hogy végre megint lesz egy szerver a honlapomhoz, meg ilyenekhez... Meg majd írok oda saját bloggert. Vagy valami. Meg kölcsönzősrendszert, hogy tudjam, melyik könyvem/CD-m kinél van. Meg minden. Na persze, amjd pont erre lesz időm meg kedvem. Érzem, hogy valami nagy gáz van, de nem tudom, mit tehetnék.

Meghalt Lol. Jó, tudom, nem az én macskám volt, meg nem sokat dumáltunk, de akkor is a szívemhez nőtt...

Na jó, megyek, lecsapoltatom valahol az agyamat, és leüttetem magam.