Én, életnagyságban

Nem tudok aludni, úgyhogy akár le is írhatok néhány dolgot.

Azt szoktam mondani, hogy ateista vagyok, de ez nem teljesen fedi a valóságot, ám épp elég rövid válasz, és nagyjából a legtöbb ember számára tényleg ateista vagyok. Azért nem ilyen egyszerű a dolog.
Szinte mindenki hisz valakiben. Van, aki Istenben, van, aki Jehovában, van, aki Buddhában, van, aki a világvégében, van, aki a kvadrofóniában. Van, aki az eszében, van, aki az érzéseiben.
A legtöbb vallásban az isten(ek) törvényeket adtak az embereknek, hogy aszerint éljenek. Az én világképem istene nem az emberek számára hozott törvényeket, hanem úgy egyáltalán minden dolgoknak. Nem morális, erkölcsi törvényeket, hanem fizikai, kémiai, biológiai és mindenféle természettudományi törvényeket. Például a gravitációt. A mágnesességet. A hőmérsékletet. A sebesség és a tömeg viszonyát. És az én világképem istene nem arra figyel, hogy ki tesz jót az emberekkel és ki a gonosz, kinek kell bűnhődnie, hanem arra figyel, hogy a meghozott törvényeket senki se szegje meg. No persze nem csak azok a törvények vannak, amit egy tudományos enciklopédiában megtalálhat bárki - vannak törvények, amik oly speciálisak, hogy még senki sem fedezte fel, vannak, amik oly egyszerűek, hgy túlbonyolították őket. (Lásd még: valószínűség és esélyek...)
Ez az isten nem megbocsájtó, hiszen nincs mit megbocsátania: az ő törvényei megszeghetetlenek. Aki meghal, az halott. Ami leesik, az lent van. Ami nagy, az nem kicsi. Nincs olyan, hogy valami vagy valaki vét a törvények ellen, mert lehetetlen. No persze, jöhetne a banális példa, hogy dehát ha elkapom a leeső golyót, akkor az mégsem esik le - dehát ez hülyeség. Ha elkapom, akkor törvényszerűleg nem eshet le, mivel már nem esik. És elnézést hogy a legbanálisabb példával jöttem, ez az elv kiterjeszthető bonyolultabb helyzetekre is.
"Elindulunk, megérkezünk
Csepp a tengerben leszünk
Kihívás az életünk
Indulunk, megint megyünk!

Zakatol a vonat, száguldás!
Egy merész álom: nincs állomás
Létezés és pusztulás
Sírásból szelíd távozás.

Az élet nem végállomás
Egy színes film- és mozivarázs!
A játszóház magába zár
Színben fürdő karnevál

Elindulunk, megérkezünk
Csepp a tengerben leszünk
Kihívás az életünk
Indulunk, megint megyünk!

Az élet nem végállomás
Egy színes film- és mozivarázs!
A játszóház magába zár
Színben fürdő karnevál


Az élet nem végállomás
Egy színes film- és mozivarázs!
Pörög a film, jár a vekker
Ha véget ér majd, ébressz fel!"
Ezek szerint nincs rossz ember? Dehogy nincs. Csak éppen az, hogy rossz-e vagy sem valaki, azt nem a természeti törvények, hanem a társadalom által elfogadott viselkedési szabályok szabják meg. Az, aki megöli a másikat, törvényszerűleg a halálát okozza, ugyanakkor a morális szabályok ellen. A gondolkozás biológiai folyamat, saját törvényszerűségekkel, amelyek azonban túl bonyolultak ahhoz, hogy leírjuk vagy egyáltalán észrevegyük őket. Ha valaki azt gondolja, hogy a falra fröccsenő emberi agyvelő szép látvány, akkor ezt is biológiai törvényszerűségeknek megfelelően teszi. Egyszerűen ez a gondolat egyenesen következk az agyának állapotától.
Ettől függetlenül egy gusztustalan embernek tartom, aki valamikor kora gyerekkorában nem kapott meg egy atyai pofont, amire pedig szüksége lett volna.
No persze a társadalmat sem kell félteni. Rég túllépett azon a szerveződési szinten, ahol még a teljes szervezet érdekeit az egyes alkotóelemek (ti. az emberek) felfogják, átérzik, és minden további nélkül kötelező érvényűnek tekintik magukra nézve. Egy kora őskori törzsnél teljesen természetes volt, hogy az öregeket, akik már semmilyen hasznot nem tudtak hajtani a törzsnek, elküldték meghalni. Töbnyire küldeni sem kellett őket: maguktól mentek, hogy több élelem jusson azoknak, akik képesek a törzs céljait (túlélés, ilyesmi) biztosítani. Így a törzs fentmaradt. Manapság? Mindenki anyázik, hogy milyen szar helyzetben van pl. az ország, vagy akár egy város - és meg lehet számolni, hogy a leghangosabban anyázk közül hányan adnák oda tulajdonaiknak akár csak a negyedét azért, hogy a város túlélhessen. Nem, a város valaki mástól kapjon pénzt, hogy neki jó legyen.
Ó, de hát mit tehet egy valaki? Mire elég egyvalakinek a pénze? Mit számít, hogy egyvalaki nem ad?
Egyvalaki semmit. De ha mindenki ilyen egyvalaki, akkor az azt jelenti, hogy senki sem tesz semmit. Igenis vannak, akik tesznek dolgokat. Vannak, akik önkéntesnek jelentkeznek. Vannak, akik épp csak annyi pénzért dolgoznak, hogy megvehessék azt, ami épp ahhoz kell, hogy másnap is dolgozhassanak.

Szóval, minden törvényszerű. Ez persze nem jelenti azt, hogy utálni kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet változtatni a dolgokon. A labda törvényszerűen legurul a domboldalon - de megfogom, és nagy erővel felfele gurítom, akkor törvényszerű, hogy a lendülete felfele viszi. És talán az is törvényszerű, hogy nekem épp arra kellett járnom, és meg kellett változtatnom az útját.

Ezek után már csak azon kell elgondolkozni: vajon mihez kezdjünk ezzel a hatalomml és szabadsággal? Megtehetjük, hogy erre fogunk mindent, és elmerülüönk a szarban. Megtehetjük, hogy erre fogjuk azt, hogy kihúzzuk magunkat a szarból.
És megtehetjük azt, hogy elítéljük azokat, akik szerint a pusztulás a jó. Ha minden elpusztul, mi lesz azután?

Ja, kérem, nem divat előre is gondolkozni. Nem divat hosszú távra tervezni. Pedig érdemes. Az ember még mindig társas lény, még ha ezt hajlamos is elfelejteni. Nem akkor hatékony, ha egyedül van, hanem ha kis csoportban, egymást erősítve, egymás hiányait kipótolva tud létezni, élni, és változatosságot hozni.

Mert az is törvényszerű, hogy élünk.
"Van, aki átkarolná most a földet,
de hogyha csúnyán szólsz rá, ő visszaförmed.
Hol van a türelem? Talán egy szigeten...
Hol van a türelem?

Van, aki félmosollyal néz csak téged,
Mindig a másik oldal a rossz, ha téved.
Hol van a türelem? Talán egy szigeten...
Hol van a türelem?

Néha elég lenne, hogy ne égj el,
ha gondolnál végre az egésszel!
Néha elég lenne, hogy ne égj el,
ha gondolnál végre az egésszel!

Hiszen egy égbolt van fölöttünk,
ez a Föld úgy jár, hogy pörögjünk -
amikor nézed a messzi Holdat,
valami téged is visszaforgat.

Hol van a türelem? Talán egy szigeten..."