<$BlogRSDURL$>
 

Én, életnagyságban

még egy darabig

2006-06-18

Általában ritkán beszélek előre valamiről. Már-már babona szintű nálam az elkiabálás - eddig, ha valamibe nagyon beleéltem magam, hogy de jó lesz amikor összejön, és újságoltam, hogy így meg úgy lesz, többnyire mindig közbejött valami. Szüleimet is őrületbe kergetem azzal, hogy kész tények elé állítom őket, de hát ez van. Nem szeretek lehetőségekről beszélni, mert mi van, ha mégsem jön be?

Az viszont már nem csak lehetőség, hogy két hét múlva kezdek a melóban. Az már nem csak lehetőség, hogy Dániában vár valaki. És az sem csak lehetőség, hogy ki fogok menni hozzá még idén.

Széljegyzetek: Megjegyzés küldése