Én, életnagyságban

Ma megnéztük az Asterix és a Vikingek-et. Eleve vegyes érzelmekkel kezdtem a filmbe: a plakáton látható számítógéppel rajzolt látványvilág számomra nem tűnt összeegyeztethetőnek az Asterix képi világával - hozzászoktam a régi részek kézzel rajzolt képeihez. Rettentően kellemeset csalódtam. A karakterek továbbra is kézzel rajzoltak, a számítógép főként a hátterek és pár egyéb effekt (porfelhő, stb) létrehozásában jeleskedett, a film kb 10. percétől már szinte észre se vettem.

Történet... Nos, mi mást várhatnánk egy Asterix sztoritól, minthogy levernek egy római helyőrséget, elsüllyesztik a kalózok egy-két hajóját, valakit/valamit elrabolnak/túszul ejtenek/megfenyegetnek, Asterix kap egy kulacsnyi varázsfőzetet, majd Obelixszel és Idefixszel elindulnak helyretenni a dolgokat (a sorrend tetszőlegesen változtatható). Nincs ez másképp ezúttal sem, de ez nem is baj, amíg a poénok frissek és ülnek, a jól bevált recept nemhogy nem unalmas, egyenesen elvárjuk. A poénok pedig ülnek, hisz mi másért szakadtam volna a nevetéstől a legtöbb apró és kevésbé apró gegtől?

Nem akarok lelőni egyetlen poént sem, úgyhogy mindenki irány a mozi: megéri. (Főleg, ha hasonlóan jó társaságban sikerül végignéznetek.)

Most pedig alvás, mert úgy 2 óra múlva kelek...