<$BlogRSDURL$>
 

Én, életnagyságban

még egy darabig

2006-10-06

Nyüff. Ezt talán nem kéne megint.

Arról van szó, hogy este lekéstem az utolsó vonatot. Mert... azt most hagyjuk. De azért legközelebb talán inkább megpróbálnám elérni, köszönöm.

Köszönöm továbbá a türelmet és megértést Búvárzenekarnak és Sógorasszonynak, amiért az éjszaka közepén megengedték, hogy beállítsak és elfoglaljam a kanapét. Deep respect! (És kár, hogy a ház asszonyával végülis nem tudtam éber állapotban összefutni, de ami késik, az lassa... az nem múlik.) Na és most meló. Már több, mint egy órája persze. (Hogy kedves kollégáimnak mi a baja a Muse-al? Pedig amennyit hallgatom, mostanra már igazán hozzászokhattak volna...)



Széljegyzetek: Megjegyzés küldése