<$BlogRSDURL$>
 

Én, életnagyságban

még egy darabig

2006-12-28

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Ez a Bóbita egy köcsög.

Én azt hiszem a szívünkben, ha nyílna még virág
Boldogabb és szebb lehetne az egész világ
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel
Hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el


Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek

Halász Judit viszont csodás. (Akkor is, ha Bródy írta a szövegeit - azért az ő előadásában egyik dal sem így hangzana...) Karácsonyra megkaptam az Ismeretlen Ismerőst DVD-n. Igen, én kértem. Igen, valahol mindig gyerek maradok, szerencsére.

Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok
A játék vége előttem is titok
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet
Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek

Széljegyzetek: Megjegyzés küldése