Én, életnagyságban

Szar az élet, de ezt mind tudjuk. Ritkán írok, lassan már megszokjátok, megszoktátok, mármint azon kevesek, akik egyáltalán még erre vetődnek néhanapján. Whatever.
Kicsit összesűrűsödtek a dolgok mostanában. Meló megy, néha kicsit fárasztó, ellenben kaptam céges laptopot, most is azon ügyködök. Debian rulez. A hétvégén bulihegyek voltak - csütörtökön beugrottam Szöszihez, aki megpróbált leitatni (én meg hagytam magam), és fél 3 körül értem haza, így pénteken a 6 órás kelés és az út Székesfehérvárra kifejezetten kellemesen érintett. Aztán péntek este Zenész kollegával múlattuk az időt - én mondtam, hogy nem akarok inni, de csak belémdiktáltak két sört. Szószátyár meg kicsit túl sokat ivott, a végén a telefonját amortizálgatta, aztán meg elkezdett belémkötni a semmi miatt, és már fenyegetőzött, hogy megver. Tépj sorszámot, loser. Reggel fél kettő körül Ügynök úrékkal is összefutottunk, ők már hazafele tartottak, mi még az ő javaslatukra benéztünk az Amigoba, ahol jól éreztük magunkat, rockabilly parti volt kb 3-ig. Négyre haza is értem, aztán 9-nél tovább nem tudtam aludni...
Este Sógorasszonyékhoz ugrottam át, magammal cipelve az ajándék bulihordót, de sajnos már savanyú volt benne a sör. Azért jól szórakoztam, bár valamiért állandóan átváltottam passzív megfigyelőbe, nem tudom, hogy miért. Hazafele úgy döntöttem, hogy nem várom meg a 909-est, hogy a deáknál felszálljak a 914/950 buszokra, hanem gyalog lerövidítem az utat a Nagyvárad térig. Jól jártam. 2:22-kor jött volna a 909-es, 2:25-kor viszont én már otthon voltam. Igaz, útközben két kurva próbált leszólítani, nagyon le lehettek égve, ha velem is beérték volna (alternatív lehetőség az ízlésficam ill. a válogatósság totális ellenpólusa), de én is le vagyok épp égve, bár még jön egy adag fizu hamarosan, szóval nincs még világégés.
Most meg winfost telepítek egy laptopra (nem az enyémre, azon tök jó a debian linux), és közben hulla fáradt vagyok, és fáj a hátam, és különben is, [insert random whining].

Címkék: hangulat, nyaf